1. Csavargónak, naplopónak tart engem az egész világ,
Pedig az én kalapomnál nem hervad el a gyöngyvirág,
Megállj kutyavilág vedd le rólam a szádat,
Én elmegyek a csatába más öleli a babámat.

2. Mikor szürkébe öltöztem, azon kezdtem gondókodni,
Ki lessz az én utitársam, ha a harctérre këll mënni.
Majd lësz utitársam az én jópajtásom,
Ki megássa a síromat dobërdói hëgy aljában.