Zavaros a Tisza,
Nem akar higgadni.
Az a híres Bogár Imre,
Által akar menni.

Ezüst a zablája,
Arany a kantárja,
Rózsaszínű sejemszallag,
A kantárja szára.

– Kocsmárosné hallja,
Tíz liter bort ide!
Megitatom a vármegyét,
Hagy igyon belőle.

Huncút a vármegye,
Nem iszik belőle.
Az a híres Bogár Imre,
Álljon fel a székre.

Harangoznak délre,
De nem az ebédre.
– Jaj, istenem, sok bűneim,
Most jutnak eszembe.

Megöltem egy huszárt,
Szép szürke lováért.
Beledobtam a Tiszába,
Harminc forintjáért.

Tisza be nem vette,
Partjára vetette.
Arra jött egy halászlegény,
Hálójába vette.

Elapadt a Tisza,
Csak a nyoma maradt.
Meghalt szegény Bogár Imre,
Csak a híre maradt.