Bekopogtak, aztán megkérdezték, be szabad-e vinnyi a bötlehemet. Ahogy aztán bevitte a bötlehemet, mondta azt, hogy:

Egész tisztelettel fordulok hozzátok,
Kik nekünk a házajtót megnyitottátok.
De ez szólásunk nem sért meg titeket,
Hanem inkább szívesen veszitek.

Kenyeres pajtás, nem tudod,
Hogy a nyájat elhagyni nem szabad?
Én amikor nyájamat őrizem,
Az egyik szemem alszik és a másik figyel,
Észreveszem, hogy a farkas kullog,
Evvel a furkósbottal a bőrére sújtok.
Ha juhász vagy, ne hagyd el a nyájadat,
Mert nagyapó megsimítsa hátadat.

Álmélkodva keressük fel őket,
Ki megvidámítja bús szívünket.
Aki az ősatyáinkat Limbusból kihozta,
Minden megtérő bűnösnek megnyitja egeket.

(Az ének után mondják)

Minek tagadná legény az iskolát,
Mikor alig van benne papírunk, ceruzánk.
Aztán erszényünket is kilelte a hideg,
Úgy, hogy halálosan beteg.
Doktornál is voltunk vele, hogy segítsen rajta,
De ő csak a fejét csóválta,
Minthogy sovány volt, nem tetszett neki,
Mert ő csak a kövér betegeket szereti.