A szeretőm udvarába áll ëgy aranyos diófa
1. A szeretőm udvarába áll ëgy aranyos diófa,
Alatta ja kis pej lovam felnyergelve, kantározva.
Aranyos a kantárja, réz annak a zablája,
Lehajtom a bús fejem a rózsám ölelő karjára.
2. Megüzenem vagy megírom, vagy még magam is megmondom,
Hogy az Isten, a jó Isten árvát egyet se ne jadjon,
//: Mër’ az árvát az ág is, bántja még a madár is,
Így hát kedves kisangyalom árva vagyok én magam is. ://
