Estë van, estë van, nyolcat üt az óra,
Mindën eladó lány készül a fonóba.
A szëgény Szűcs Marcsó is elindult vona,
Ha a csillagos ég bë nëm borult volna.
Bëborult, bëborult, bë is sötétëdëtt,
Akkor az én szívëm el is kesërëdëtt.
Sírtam már ëlëget, nëm sírok már többët,
A ti fonótokba, bë nëm lépëk többët.
Ti vicsápi lányok, példát mondok nëktëk,
Ha fonóba mëntëk, guzsalt në vigyëtëk.
Mert ha guzsalt visztëk, ti is majd úgy jártok,
Estë nyóc órakor ëláll a szavatok.
A szëgény Szűcs Marcsó, gyászos koporsója,
A vicsápi dombon, lësz a nyugovója.
Rá húzzák a földet, gyászkoporsójára,
Hogy mindën barna lány, vigyázzon magára.
Testëm a testëddel, ëgy sírba nyugodjon,
Vérëm a vérëddel ëgy patakba fojjon.
Testëm a testëddel, ëgy sírba nyugodjon,
Lelkëm a lelkëddel ëgy urat szolgáljon.
