A kiirtott kocsmároscsalád
1. Jaj, de sáros, jaj, de röges ez az út,
Jakin ez a kilenc bëtyár elindul,
Jakin ez a kilenc bëtyár elindul,
Pápajiné judvarába befordul.
2. – Pápajiné, adjon Isten jó jestét,
– Adja Isten, másoknak is szërëncsét,
– Ej, Pápajiné, hogy kívánhat szërëncsét,
Még az éjjel szivében jár a nagy kés.
3. Pápajiné kiszaladt az udvarra,
A két kezét a fejére kulcsolta,
– Én Istenëm, hova lëgyek, mit tëgyek?
Hat hónapos gyermëkëmtől mëgölnek.
4. Ej, Mari lányom eridj lë ja pincébe,
Hozzál fël bort az aranyos iccéba,
Pápajiné nem këll nekünk a bora,
Csak az életë, mëg mindën vagyona.
5. A kocsis is hajnal fele hazamëgy,
Ajtót, kaput tátva-nyitva talált ott,
– Én Istenëm, itt nagy bajnak këll lënni,
Ajtót, kaput tátva-nyitva találtam.
6. Ekkor mindjárt befordult a szobába,
Pápajiné már ő halva találta,
A két keze sárgi drótval lëkötve,
Bal zsebéből ki volt az tallér szëdve.
