1. Szabó Vilma kimënt az erdőbe,
Lëfeküdt a dijófa tövébe,
Arra mëntem, kiáltottam néki,
– Kelj fël, Vilma, mër’ mëglát valaki.

2. Szabó Vilma nem vëttë tréfára,
Beugrott a közellő csárdába,
Parancsolt a csapláros lányának,
Száz icce bort hozzon ki Vilmának.

3. Szabó Vilma a borát mëgitta,
Kilenc zsandár az ajtót benyitta.
– Mond ki, Vilma, mindën bűneidet,
Hová tëtted három gyermëkëdet.

4. – Ëgyet tëttem a dijófa tövébe,
Másat tëttem a Tisza fenekére,
Harmadiknak most lëttem gyilkosa,
Jaj, Istenem mért lëttem mostoha.