Jaj, dë szélës, jaj, dë hosszú ez az út,
Amejiken kilënc bëtyár elindult.
Amejiken kilënc bëtyár elindult,
Kocsmárosné udvarába befordult.

– Kocsmárosné adjon Isten jó estét,
– Adjon Isten, maguknak is szerencsét.
– Në kívánjon kocsmárosné szerencsét,
Még az éjjel szívébe lësz a nagy kés.

– Mári lányom, szaladj lë a pincébë,
Hozzál föl bort az aranyos iccébë.
– Nëm këll nékünk, kocsmárosné a bora,
Csak életét adja ide a lánya.

Kocsmárosné kiszaladt a kiskertbë,
Föltekintëtt a csillagos egëkrë:
– Én istenëm, vëdd hozzád a lelkëmët,
Még az éjjel kiontják a vérëmët.

Jaj, de szépen harangoznak estérë,
Kocsmárosnét viszik a temetőbë.
Kocsmárosnét, az ő hitës társával,
És azzal a szép hajadon lányával.