Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye

A kiirtott kocsmáros család (A dánosi pusztának az aljába)

A kiirtott kocsmáros család (A dánosi pusztának az aljába)


A dánosi pusztának az aljába,
Állt egy csárda egyedül egy magába.
Szarvas Istvány volt annak a gazdája,
Mellette volt felesége és lánya.

Péntëk este kilencre járt az óra,
Alvóra tért az asszony és Teruska.
Szarvas uram egyedül volt magába,
Várta, tán még vendég jön a csárdába.

Nem sokáig köllött nekije várni,
Jött a cigány, a vad banda ármádi.
Italt kértek a cigányok szaporán,
Pedig vérre volt szomjas a karaván.

Szarvas uram borért mënt a pincébe,
Nagy sikoltás jött e közbe fülébe.
Sietve jött vissza ő a lakásba,
Feleségét már ekkor halva látta.

Lejánya is szintén ki volt végezve,
Tabányi kocsis ott hevert a söntésbe.
Szarvas uram mikor ezekët látta,
Bemenekült a hátulsó szobába.

A vad banda gyorsan rohant utána,
Nem használt az, hogy az ajtót bëzárta.
Mert az ajtót a baltával kivágták,
Szarvas Istvány életét kiontották.

Mikor a négy élettel így végeztek,
Minden értékes holmit összeszëdtek.
Mint aki jól végezte munkáját,
Ráadásul felgyújtották a csárdát.

Tűz láttára előjöttek a népek,
Ekkor látták a borzalmas esetët.
Mindenkinek jéggé fagyott a vére,
Mindenkinek sűrű könny jött szemébe.

Kategóriaének
MűfajFelnőttek népdalai / ballada
GyűjtőÁg Tibor
MegyeNyitra
TelepülésNagycétény [Veľký Cetín]
HozzászólásA KIIRTOTT KOCSMÁROS CSALÁD

A történet magva valóságos esemény, amely az 1850-es években történt Szolnoktól délre, a Tisza partján. Pápai Mihály kocsmárost és családját gyilkolták meg az áldozócsütörtökre virradó hajnalon. /1/
Egyike azoknak a balladáknak, amelyeknek már a XIX. századból több feljegyzését ismerjük, így jól nyomon követhetjük a népköltészet formáló erejét.
Legkorábbi feljegyzése 1875-ből való. Az abból az időből származó változatok a gyilkosság helyének jelölésével kezdődnek: „Tisza mellett hajlatban van egy csárda”, vagy „Tiszahajlati csárdában mi történt.” A későbbi változatokból már hiányzik a hely meghatározása, s így általánossá válik. „Jaj, de széles, jaj, de hosszú ez az út, / Amelyiken kilenc betyár elindult. / Amelyiken kilenc betyár elindult, / Pápainé udvarára befordult.//” Vargyas Lajos könyvében /2/ öt változatot közöl, amelyeken jól nyomon követhető az ének fokozatos átalakulása. „Mennyire részletezik az eseményeket az időben közeli följegyzések, nyilván az egykori vásári énekesek nyomán, akik minden véres szenzációra lecsaptak, és apró részleteinek is utána jártak. Később a túlságosan egyéni részletek kimaradtak és inkább csak a lelkiállapotot kifejező fordulatokat tartják meg, vagy fejlesztik tovább. A korai feljegyzések még a ponyvák pontos helymegjelölő fordulatával indulnak, emlegetik a vendégeket, akiket a csárdással együtt öltek meg, a kocsis és a bérlő párbeszédét és hasonló részleteket. A későbbi változatokból hiányoznak mindezek. Végül mégsem lett belőle igazi ballada, mivelhogy egy véres eseményen kívül semmi lélektani konfliktust nem tartalmaz. A népköltészet alkotó eljárása mégis jó tanulságokkal szolgál.”
Az itt közölt négy változatból leginkább elterjedt a nagycétényi. Itt még szerepel a hely megjelölése. A betyárok helyett cigányok követték el a gyilkosságot. A barslédeci és bédi változatokban, már nem szerepel a gyilkosság helyének megnevezése, sem a kocsmárosné neve. Sok változatban a kocsmárosnét Pápainénak hívják. Az alsóbodoki változat már nagyon eltávolodott az eredeti történettől. Csak a kocsmáros lányának meggyilkolása maradt meg. Szinte már akár új, az előzőktől eltérő és azoktól független változatnak is vehetjük.
A dallamokat vizsgálva elég tarka képet kapunk. A nagycétényi dallam egy új, eléggé elterjedt 11-es izometrikus sorokból álló 1 (b3) 2 sorzárlatú plagális moll dallam. A lédeci viszont egy ereszkedő, szintén 11 szótagú 8 (b3) 4 sorzárlatú régi stílusú dallam. A bédi egy kupolás szerkezetű 11 szótagú A B B A, 1 (5) 5 sorzárlatú tipikus új stílusú dallam. Az utolsó, a bodoki dallam 10 szótagú szintén új stílusú, eléggé elterjedt dallamtípus. Leggyakrabban a „Ki se megyek, meg se adom magam” (Kismargitta) betyárballada szövegével kapcsolódik.

JEGYZETEK

/1/ Ethnographia, 1918., 245. o.
/2/ Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, Budapest, 1976., II. 613.
AdatközlőSzerződi Józsefné
Születés éve1922
Gyűjtés éve1976
Leltári számGYIA_022_038-a
Forrásinformációk
CímCsináltassunk hírharangot
AlcímNyitra-vidéki népballadák
Szerző/szerkesztőÁg Tibor
Sorozati adatokGyurcsó István Alapítvány Könyvek 22.
KiadóCsemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya
Kiadás éve2001
Rövid URL
ID55719
Módosítás dátuma2014. április 8.

Hibát talált?

Üzenőfal