Lovat lopott Fehír László
A fekëte hëgyek aló,
Ollyat csattant az ustora,
Mëghallotta hét vármëgye,
Hét vármëgye hadnagyostó, *)
Hadnagy uram káplárostó.

Bëvetëttík a tömlöcbe,
A tömlöcnek közepibe,
A tömlöcnek közepibe,
Ott is a lëgsëtítebbe.

El is mënt a Fehír Anna
A tömlöcnek ablakára:
– Bátyám, bátyám,
Fehír László, Ki ittent mostan a bíró?

– Hugom, hugom, Fehír Anna,
Horvát Miklós itt a bíró.
El is mënt a Fehír Anna
Horvát Miklós udvarába.

– Bíró, bíró, Horvát Miklós,
Szabadítsd ki Fehír Lászlót,
Szabadítsd ki Fehír Lászlót,
Hisz az nekëm nagybátyám ót.

Adok nekëd tál aranyat,
Tál aranyat, tál ezüstöt,
Tál aranyat, tál ezüstöt,
Cak ereszd ki a bátyámat.

– Anna, Anna Fehír Anna,
Nem köll nekëm tál aranyad,
Tál aranyad, tál ezüstöd,
Hállyál velëm ëggy íccaka.

El is mënt a Fehír Anna
A börtönnek ablakára:
– Bátyám, bátyám, Fehír László,
Mit üzen itt most a bíró.

Nem köll neki tál aranyam,
Tál aranyam, tál ezüstöm,
Hállyak velë ëggy íccaka,
Kiereszti a bátyámat.

– Hugom, hugom, Fehír Anna,
Në hál’ velë ëggy íccaka,
Szűzessígëd elvítetëd,
Bátyád fejit lëvítetëd.

Nëm hallgatta Fehír Anna,
Csak vele hált ëggy íccaka,
Amint feküdtek az ágyban,
Zörgís támadt az udvarban.

– Bíró, bíró, Horvát Miklós,
Mi zörög az udvarodban?
– Lovat visznek itatóra,
Zabla csërëg a szájában.

Alig várta Fehír Anna,
Hogy piros hajnal hasadna,
Szaladt a börtönablakra,
De nëm ót ott már a bátyja.

– Bíró, bíró, Horvát Miklós,
Hova tëtted Fehír Lászlót,
Hova tëtted Fehír Lászlót,
Hisz az nekëm nagybátyám ót.

– Anna, Anna, Fehír Anna,
Në itt kerësd a bátyádat,
Zöld erdőbe, sík mezőbe,
Akasztófa tetejibe.

– Bíró, bíró, Horvát Miklós,
Nëm átkozlak nagy átokkal,
Nëm átkozlak nagy átokkal,
ëm is szidlak nagy szitokkal.

Borod, búzád në terëmjën,
Szőllőtőkéd kiszáradjon,
Víz előtted mëgáradjon,
Híd alattad bëszakadjon.
Mosdóvized vírré vállyon, *)
Törülköződ lángot hányjon,

Lángot hányjon, nagyot vessën,
És az tígëd mëgígessën.
És úgy üssön mëg a mënkő,
Mint a búzát a malomkő.

*) a dallam második felére