Barna Jancsit arra kéri babája,
Küldje el az anyját a másvilágra.
Édësanyja kifeküdt a zöld gyëpérë,
Barna Jancsi kést nyomott a szívébe.

Vérës lëtt a Barna Jancsi gatyája,
Majd kimossa az ő kedvës babája.
– Mosd ki babám, ingëm, gatyám fehérë,
Holnap mëgyëk csëndbiztos úr elébë.

– Csëndbiztos úr, adjon Isten jó napot,
– Adjon Isten, édës fijam, mi bajod?
– Csëndbiztos úr, szívëm nyomja a bánat,
Egy kislányér mëgöltem az anyámat.

– Kár volt nékëd Barna Jancsi, azt tenned,
Egy kislányér az anyádat mëgölnöd.
– Csëndbiztos úr, régen volt ellënségëm,
Ez a kislány nem lëhët feleségëm.

Túl országon most faragják azt a fát,
Amëllikrë Barna Jancsit akasszák.
Fújja a szél fehér ingit, gatyáját,
Más öleli Barna Jancsi babáját.