Esik eső, jaj, dë szépën csëpërëg,
Endre báró szobájába kesërëg.
Juhász legény, jaj dë szépen furujáz,
Bëhallatszik Endrë báró ablakán.
Endrë báró nyergëlteti a lovát,
Körüljárja legkedvesëbb tanyáját.
Sírva kérdi juhászlegény anyjától,
Nëm látta-ë a kisasszonyt valahol.
– Báró uram, az igazat mëgvallom,
Má két héttől a bojtárját nëm látom.
Má két héttől a bojtárját nëm látom,
Talán bizony véle van a kisasszony.
Endrë báró hintót küld a lányáér,
Kilenc csendőrt meg a juhász bojtárért.
Elől ül a kisasszony a hintóba,
Hátul mëg a juhász legény vasalva.
Jaj, dë szépen kifaragták azt a fát,
Amellilkre juhász legént akasszák.
Fújja a szél fekëte göndör haját,
Mért szerette Endrë báró lëjányát.
Esik eső, jaj, de szépen csëpërëg,
Báró lánya szobájába kesërëg.
– Én istenëm mér lëttem báró lánya,
Mér nëm lëttem juhász legény babája.
Már én többé az utcára nëm mëgyëk,
Mer azt mondják, juhász legényt szeretëk.
Feketë gyász, fehér selëm zsëbkendőm,
Juhász legény volt az első szeretőm.
