Széthúzó

Fiúk szokták játszani, általában ketten, hárman vagy legfeljebb négyen, a szabadban, zsebkéssel.
Ha ketten játsszák, a játék menete a következő:
A játékosok egymástól 1-1,5 méter távolságra alapállásban szembeállnak. A játékot a megegyezés szerint bármelyikük kezdheti. A kést az ellenfél egyik lába mellé kell dobnia úgy, hogy az hegyével a földbe fúródjon. Ha a kés lábtól való távolsága meghaladja a 30-40 centimétert, a dobás rossznak számít. Rossz a dobás akkor is, ha a kés nem áll bele a földbe. Rossz dobás esetén a játékosok nem mozdulnak el a helyükről, a dobást elvétő játékosra pedig az ellenfele büntetést szab ki. A büntetések következő formáival találkozunk: a játékosnak fél lábon kell állnia mindaddig, míg újra rá nem kerül a sor; ha terpeszben áll, ebben a helyzetben kell leguggolnia, egymás után 5-15-ször is. A dobás elvégzése után az ellenfélnek a késhez közelebb levő lábát a kés földbe fúródási helyére kell tennie, a másik lábát pedig továbbra is ugyanazon a helyen kell hagynia, ahol eddig tartotta. Akinek sikerül az alapállásban (csak a sarkak érintik egymást) vagy terpeszállásban álló játékos lába közti részre dobnia a kést, az összeteheti a lábát, vagyis újra alapállásba állhat.
A játékosok felváltva dobják a kést.
A játékban az a vesztes, aki már nem tudja felvenni a dobáshoz szükséges terpeszt. Aki még eléri a kést, az a győztes.

Három játékos esetén a játékosok háromszög alakban dobálják a kést egymás lába mellé.
Ha a játékban négyen vesznek részt, akkor ketten-ketten együtt játszanak. Az ellenfelek egymással szembeállnak úgy, hogy minden játékos között kb. 1 -1,5 m távolság legyen. A dobást keresztben végzik el; először az egyik dob, utána a másik, aztán a kést átadják, és a másik kettő dob.

Nagyfödémes, 1971 / Bartalos Zoltán (12), Nagy Ede (12),
Németh Tibor (12), Vincze László (14)

VÁLTOZATOK:

Névváltozat:

SPEKKŰNYI

Vága, 1971 / Forró Vilmos (12)

DÍKÁZNI

Menete és szabályai ugyanazok, mint az előző változatnak, eltérés csupán abban van, hogy kizárólag ketten játsszák, mégpedig „gólokra“. Minden győzelem egy gólt jelent. Az ellenfelek még a játék elején megegyeznek, hogy hány gólig fognak játszani.

Pered, 1972 / Szabó Sándor (14)