Süss ki napocska

Süss ki, napocska, süss ki,
kertek alatt libuskáim megfagynak!
Tejet adok, vajat adok,
holnapután cipót sütök,
azt is adok, süss ki, napocska, süss ki,
kertek alatt libuskáim megfagynak!

A naphívogatók a libapásztorok kedvenc dalai voltak. Tavasszal azért kívánták a nap melegét, mert valóban fáztak a kis libapásztorok. Ugráltak, futkostak, hogy könnyebb legyen elviselni a hideget, és ha netán kisütött a napocska, nagyobb volt az örömük, mert azt hitték, az ő énekük is hozzájárult ahhoz, hogy felmelegedett az idő. Volt úgy, hogy a gyermek már korán reggel kiült a ház elé, és a falnak dőlve énekelgetett magának a napfelkeltét várva. A gyerekek estére is szoktak a napocskának énekelgetni, mégpedig azért, hogy minél előbb nyugodjon le, és így ők is hamarabb hazamehessenek.
Ezek a dalok mind térforma nélküliek, a gyerekek éneklés közben tetszés szerint helyezkednek el, mozgásuk nincs korlátozva, mindegyikük szabadon ugrál, tapsol.