A gyerekek a faltól 2-3 méterre meghúzzák a dobó vonalat, és előtte állva sorra a falhoz dobálják pénzérméiket (általában tízfilléreseket). A dobó, ha pénze a faltól nincs távolabb egy arasznál, minden egyes dobás után visszaveheti a pénzét, és nyereményként még azokat a pénzeket is felszedheti, amelyek az ő pénzétől az említett távolságon belül fekszenek; ha pénze a faltól távolabb van, a földön kell hagynia. A dobást mindig a nyertes játékos folytatja. Sikeres dobás esetén az előbbihez hasonló módon jár el.
Tetszés szerinti ideig játsszák. Akinek elfogy a pénze, az kiesik a játékból.
Vága, 1971 / Bugyinszky László (15), Forró István (15), Józsa Péter (15), Majerník Róbert (15)
VÁLTOZAT:
A gyerekek bizonyos távolságról sorra egymás után a falhoz dobálják egyforma értékű pénzérméiket. Akinek a pénze egyarasznyi távolságon belül fekszik valamely játékos pénzétől, az nyeri az összes földön fekvő pénzt. A nyereménypénzt a dobás elvégzése után azonnal felveszik. Ha a falhoz dobott pénz ráesik egy másik pénzérmére, akkor az illető dobó büntetésből négy „pénzt” (általában négy darab tízfillérest) fizet az alsó pénzérme tulajdonosának.
Vága, 1971 / Forró Sándor (13)
