Kövecskézés

Kizárólag a kislányok játszották nyáron, amikor a libákra vigyáztak, vagy amikor más munka mellett jutott rá idejük.

Eszköz:
5 darab egyenletes, szép sima kő, kavics. (A patak szélén szedték, válogatták.)

Játékosok:
A játékhoz minimálisan két játékos kellett, de játszhatták többen is.

A játék menete:
Csakis ülve játszották, amikor elég meleg volt, és a réten, a mezőn már le lehetett ülni.
Azt, hogy ki kezdi a játékot, megegyezéssel vagy kiszámolással határozták meg. Az öt követ letették, felvettek belőle egyet, majd fokozatosan egyesével hozzászedték a többit úgy, hogy közben egyet feldobtak, és az alatt felvettek egyet a lerakott kövekből.
Amikor az egyik játékos mindet felszedte, akkor az öt követ a tenyerébe fogta, egy kicsit feldobta, közben megfordította a kezét és igyekezett a kézfejével felfogni a köveket. Amennyi ott maradt, annyi iskolája volt.
Ez volt az egyes játék, ezután következett a kettes, amikor kettesével kellett a köveket felszedni, majd a hármasban hármasával, a négyesben négyesével.
A köveket szépen egymás mellé lehetett rakni. Ha valaki eltévedt, tévedett vagy leejtette a követ, meg kellett szakítania a játékot. Amikor újra sorra került, ott folytatta, ahol eltévedt. Ez volt az első iskola.
A játékot a gyakorlottabbak, nagyobbak tovább játszották, mégpedig a gurítással folytatták. Igyekeztek úgy gurítani, hogy a kövek ne guruljanak nagyon messze egymástól. Az öt kövecskét a játékos kigurította a kezéből, és ahogy szétgurultak, úgy kellett őket felszedni. A játék menete azonos volt az első iskolabeli játékkal. A játék folytatásában mindig gurítani kellett, majd a feldobás után kettesével, hármasával, négyesével kellett felszedni a köveket. Amikor ezt is sikeresen elvégezték, újra feldobták az öt követ, és a visszahullókból igyekeztek minél többet felfogni a nyitott kézfejükkel, mert a kövek száma újra hozzáadódott az iskolához.
A játékot tovább lehetett nehezíteni azzal, hogy a kezdésnél megállapodtak abban: nem szabad lerakni a köveket, azaz játék közben a köveket a markukban kellett tartaniuk.
Egy másfajta szigorításnál kimondták, hogy nem szabad megérinteni a kigurított köveket, azaz a felszedéskor nem volt szabad megérinteni a másik követ, mert a játék joga úgy a következő játékosé lett.
A következő nehezítés a bal kéz volt. Mivel bal kézzel csak nagyon kevesen tudták a leírt játékmozzanatokat megcsinálni, a játéknak ezt a változatát csak a leggyakorlottabbak játszották.
A játék győztese minden esetben az volt, akinek a legtöbb iskolát sikerült összegyűjtenie.