A szabadban játsszák, tetszés szerinti számban, többnyire lányok. Először is kijelölik a játék főszereplőit: az „asszonyt“ és a „lányát“, aztán a földre megrajzolják a „szobájukat“: egy téglalapot. Az asszony és lánya a játék elején a szobában állnak. A többiek a szoba előtt sorakoznak fel.
A játékot a felsorakozott gyerekek kezdik. Valamelyikük megszólítja az asszonyt:
– Adja oda a lányát táncolni velem!
A válasz erre kétféle lehet:
– Odaadom.
Vagy:
– Nem adom!
Az első válasz esetén a kérő és a lány táncra perdülnek, áltatában valamilyen közismert ének dallamára.
A második válasz esetén a kérő kergetni kezdi az asszonyt. Eközben a lány állva marad. Ha a kérőnek sikerül megfognia az asszonyt, akkor az már köteles odaadni neki a lányát.
Ismétléskor az eddigi asszony lesz a lány, a volt kérő helyett pedig újat jelölnek ki.
Vágkirályfa, 1972 / Bergendi Gellért (12)
