Ess eső ess
Ess, eső, ess,
búza szaporodjék,
az én hajam olyan legyen,
mint a csikó farka,
még annál is hosszabb,
mint a Duna hossza.
Az esőhívogató, esőváró dalocskákat hosszantartó nagy nyári hőségek idején énekelgették, amikor már várták a kellemes lehűlést. A lányok a nyári langyos esőtől várták, hogy megszépülnek, hogy hosszúra nő a hajuk, ezért vidáman, önfeledten ugráltak kint az esőn.
Ezek a dalok mind térforma nélküliek, a gyerekek éneklés közben tetszés szerint helyezkednek el, mozgásuk nincs korlátozva, mindegyikük szabadon ugrál, tapsol.
