Egy, kettő, három, négy

A gyerekek körbe, félkörbe vagy sorba állnak, aztán kijelölnek maguk közül valakit, aki elmondja a kiolvasót. Ha nem tudnak megegyezni a jelölésben, akkor a legidősebb vagy legfiatalabb játékost bízzák meg a kiszámolás végrehajtásával.
Minthogy általában több kiolvasó-versikét ismernek, a kiszámoló közli a többiekkel, hogy melyiket fogja elmondani. A szöveget apró egységekre tagolva mondja, s minden egység kimondásakor kezével megérint egy-egy játékost, vagy egyszerűen csak rájuk mutat. A mondókát saját magán kezdi, esetleg bal kéz felőli szomszédján, majd körbe folytatja.
Akire a kiolvasó utolsó méretegysége (negyed) jut, az kiesik vagy félreáll a körből. Ha a kiszámolást végző játékosra jut az utolsó szótag, két megoldás lehetséges. Vagy folytatja a kiszámolást oly módon, hogy magát kihagyja belőle, vagy egy másik játékos – rendszeint az eddigi kiszámoló bal oldalán álló – veszi át a kiszámoló szerepét.
Aki utolsónak marad a körben, az lesz a kergető vagy kereső, illetve fogó vagy hunyó. A hosszabb kiszámolókat általában csak egyszer mondják el.

Egy, kettő, három, négy,
Kopasz Péter, hová mégy?
Bécsbe, Budába,
Feneketlen Dunába.
Ne, e marék gesztenye,
Vegyél rajta bundát,
Takard be Katicát!

Zsigárd, 1972 / Erdélyi Etelka (13)

VÁLTOZATOK:

Egy, kettő, három, négy,
Zsidó gyerek, hova mégy?
Nem megyek én messzire,
Csak a falu végire.
Győrbe gyöngyér,
Komáromba rongyér,
Ne, egy marok gesztenye,
Vegyél rajta bundát,
Takard belé Jutkát!

Királyrév, 1971 / Szabó Irma (59)