Egy – érik a meggy

A gyerekek körbe, félkörbe vagy sorba állnak, aztán kijelölnek maguk közül valakit, aki elmondja a kiolvasót. Ha nem tudnak megegyezni a jelölésben, akkor a legidősebb vagy legfiatalabb játékost bízzák meg a kiszámolás végrehajtásával.
Minthogy általában több kiolvasó-versikét ismernek, a kiszámoló közli a többiekkel, hogy melyiket fogja elmondani. A szöveget apró egységekre tagolva mondja, s minden egység kimondásakor kezével megérint egy-egy játékost, vagy egyszerűen csak rájuk mutat. A mondókát saját magán kezdi, esetleg bal kéz felőli szomszédján, majd körbe folytatja.
Akire a kiolvasó utolsó méretegysége (negyed) jut, az kiesik vagy félreáll a körből. Ha a kiszámolást végző játékosra jut az utolsó szótag, két megoldás lehetséges. Vagy folytatja a kiszámolást oly módon, hogy magát kihagyja belőle, vagy egy másik játékos – rendszeint az eddigi kiszámoló bal oldalán álló – veszi át a kiszámoló szerepét.
Aki utolsónak marad a körben, az lesz a kergető vagy kereső, illetve fogó vagy hunyó. A hosszabb kiszámolókat általában csak egyszer mondják el.

Egy – érik a meggy,
Kettő – feneketlen teknő,
Három – te leszel a párom,
Négy – megcsípett a légy,
Öt – érik a tök,
Hat – hasad a pad,
Hét – zsemlét süt a görbe lábú pék,
Nyolc – tele van a polc,
Kilenc – kis Ferenc,
Tíz – tiszta víz,
Minek az a tiszta víz?
Kiskertet locsolni,
Minek az a kiskert?
Tököt belevetni,
Minek az a tök?
Disznót kihizlalni,
Minek az a disznó?
A vásárra vinni,
Minek az a vásár?
Selyemruhát venni,
Minek az a selyemruha?
A templomba menni,
A Jézust dicsérni.

Nemeskosút, 1970 / Puskás Istvánné (38)