Már ismertek a díjazottak és a fellépők

2018. november 17-én, szombaton, 19 órai kezdettel a naszvadi művelődési otthonban telt ház előtt rendezik meg a Harmónia – Szlovákiai Magyar Zenei Díj 7. gálaműsorát, melynek műsorvezetői Szvrcsek Anita és Jakubecz László lesznek. Az alapítók régi adósságukat törlesztik ezzel, mivel a díj gondolata is a nagyközségben fogant, az első ösztönzések, biztató szavak és támogatások is Naszvadhoz köthetők, továbbá a település közössége is lélekben magáénak érzi a kezdeményezést.

A gálaműsorban a hagyományokhoz igazodva zömmel korábbi Harmónia-díjasok, illetve valamilyen szempontból sikeres vagy egyedülálló előadóművészek, együttesek és egyéb zenei formációk lépnek fel. Idén a Pósfa zenekar, Ballán Viktória, Emmer Péter, Várady Andreas, a Jóvilágvan, Takács Bálint és a Viza citerazenekar rövid műsorát láthatják az érdeklődők.

A Harmónia – Szlovákiai Magyar Zenei Díj 2018. május 18-án, Komáromban megtartott szakmai ülésén komoly módosításon esett át a díj nevezési szabályzata, továbbá a Harmónia Kuratórium arról is döntött, hogy a díjazottak kiválasztása tekintetében változtatásokra kerül sor 2018-tól. A legfontosabb változások közé tartozik, hogy a jelölés egyszerűsítése érdekében 2018-tól a Harmónia-díj nem nevez meg kategóriákat, így a jelölőnek ezt nem kellett meghatároznia, tehát könnyebbé válik azoknak a jelölteknek a nevezése, akik nehezen behatárolható-, illetve több zenei műfajban is alkotnak. Ezenkívül a Harmónia Kuratórium a nevezések alapján 2018-tól már nem titkos szavazással, hanem közös szakmai vita alapján hozott döntést a díjazottakról.

A Harmónia Kuratórium 2018 összetétele a következő:

• Bárdos Ágnes előadóművész, a Szlovák Televízió Magyar Adásának munkatársa
• Borsi Ferenc népzenész, népzeneoktató, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet munkatársa
• Buják Andor zeneszerző, zenész, a Ghymes alapítója és a Régimese tagja
• Csehi Ágota zongoraművész, a nyitrai Konstantín Egyetem Zenei Tanszékének docense
• Csenger Ferenc műsorvezető, a Pátria Rádió főszerkesztője
• Dóka Zsuzsa eladóművész, nótaénekesnő
• Dunajszky Géza tanár, karnagy, közíró
• Horkay Tamás zenetörténész, zenekritikus, középiskolai tanár, művelődésszervező, zongoraművész
• Huszár Ágnes, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet Népzenei adattárának vezetője
• Józsa Mónika egyetemi oktató, karnagy, a Kodály Zoltán Daloskör és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának vezetője
• Lakatos Róbert brácsaművész, a kassai Thália Színház zenei vezetője, a kuratórium elnöke
• Németh Imre zeneszerző, zenész, zenepedagógus, a somorjai Németh-Šamorínsky István Művészeti Alapiskola tanára
• Rozsonits Tamás Öröm a Zene Díjas zenei szakíró, újságíró, zenész
• Szalay Szilvia zenepedagógus, a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának elnöke
• Zsákovics László zenész, zenetanár, zeneszerző, előadóművész

2018-ban a Harmónia életműdíjasa:
Kazán József

Kazán József népművelő, karnagy 1948. május 29-én született Berencsen. Az alapiskolát szülőfalujában, annak 6−9. évfolyamát Nagykéren, míg a gimnáziumot Nyitrán végezte, majd a Nyitrai Tanárképző Főiskolán diplomázott pedagógia−zenei nevelés és történelem szakon. Elvégezte a Népművelési Intézet Schleicher László vezette hároméves karvezetői tanfolyamát. Több éven át látogatta a Pozsonyi Pedagógiai Intézet nyári zenei táborait és vezénylést tanult. Az egyházi énekkart kibővítette, és mint a Csemadok helyi szervezetének vegyes karával 1972-ben, 1975-ben és 1978-ban szerepelt a galántai Kodály Napokon, és két alkalommal a Szlovák Rádió magyar adásának Kóruspódium c. műsorában. Énekkari fesztiválokat szervez. A Csemadok vegyes kar utánpótlásának biztosítására 1974−78 között a helyi alapiskolában gyermekkórust hozott létre, amellyel 1977-ben bemutatkozott a Csengő Énekszó országos versenyén. 1978−89 között párhuzamosan több kórust vezetett: Nagysurányban, Barsfüssön és az Érsekújvári Egészségügyi Szakközépiskolában. Az utóbbi leánykarával eredményesen bekapcsolódott a „Dalol az ifjúság” országos énekkari versenyekbe. 1973−90 között az Érsekújvári Járási Népművelési Központ igazgatója, ill. a járási nemzeti bizottság kulturális osztályának szakelőadója, osztályvezetője. A járás kórusmozgalmának, versenyek, találkozók, továbbképzések irányítója, módszertani, ill. repertoáranyagok szerkesztője és kiadója. Az országos kórusmozgalom vezetésébe is ebben az időben kapcsolódott be. Tagja lett a pozsonyi Osvetový ústav (Népművelési Intézet) szlovák és magyar zenei tanácsadó testületeinek, valamint a Csemadok KB hasonló jellegű szervének. Ez utóbbinak 1976−89 között elnöke volt. Hivatásos népművelői tevékenysége mellett a Csengő Énekszó, a Kodály Napok és a szlovák, ill. magyar munkásénekkarok országos szemléinek szervezője lett. A rendszerváltást követően szervező tevékenységét a nagykéri alapiskola pedagógusaként folytatta. Itt is gyermekkórust alapított, és adventi, ill. más kulturális eseményekhez köthető kórushangversenyeket hozott létre. Az adventi kórustalálkozó bekerült az országos rendezvények sorába. Tagja a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága vezetésének. Sokoldalú népművelői tevékenységéért 1985-ben elnyerte a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma „A kultúra példás dolgozója”, a kórusmozgalomban kifejtett tevékenységéért 2008-ban a Národné osvetové centrum igazgatójának emlékplakettjét, 2012-ben Rozsnyón SZMPSZ-díjban részesült.

2018-ban Harmónia-díjas, mint Az év komolyzenei előadóművésze:
Skuta Miklós

Skuta Miklós zongoraművész hozzáállása a zenéhez nemcsak egyéni, hanem rendhagyó. Ne csodálkozzunk ezen, hiszen már ötévesen folyékonyan olvasott, így mikor a család a nagy ’65-ös árvíz idején Gútáról Komáromba költözött, a szülők úgy döntöttek, hogy egy évvel korábban íratják be fiukat az első évfolyamba. Másodikba már a Marianumba járt , ahol elmondása szerint nagyon jól érezte magát . Holczhei Viktor tanár úr hatodikban lett az osztályfőnöke, akit azóta is nagyon fontos hatásának tekint, annak ellenére, hogy nem zenét tanított. Az első zongoraleckék után nem sokkal már jöttek a fellépések, és bár kilencedik után bekerülhetett volna a konzervatóriumba, lokálpatriotizmusa Komáromhoz és a magyar gimnáziumhoz kötötte. Diáktársaival kisvártatva egy rock zenekart alapított Gymnasium Hungaricum néven, melynek a gitárosa lett. Kamaszkorára Miklós azon kapta magát, hogy a zene az élete részévé vált, így hosszas mérlegelés után átlépett a konzervatóriumba és visszatért a zongorához.

1984-ben elvégezte a Pozsonyi Zeneművészeti Főiskola zongora szakát, közben 1982 októbere és 83 márciusa között Párizsban volt ösztöndíjas a neves Claude Helffernél.

Skuta Miklós Johann Sebastian Bach, Mozart, Beethoven, Liszt és Chopin kiváló, külföldön elismert csodált előadója. 1995-ben feleségével, Nórával megalapította a Skuta zongoraduót, amely a huszadik századi zenét, illetve kortárs szlovák alkotásokat mutat be. Saját kompozícióit több mint száz koncerten játszották Ausztriában, Németországban, Svájcban, Magyarországon, Franciaországban és Hollandiában. Emellett kiváló dzsessz instrumentalista, olyan zenészekkel játszott együtt, mint Tomasz Stańko, Didier Lockwood, Mark Feldman vagy Wolfgang Muthspiel. Szabad improvizációval is foglalkozik, például Bertl Mütter harsonással vagy Marek Piaček fuvolással alkotott duójában. The Future Symphony Orchestra című projektjével egy zongorahardver és számítógép segítségével a nagyzenekarra és versenyzongorára írt darabokat is elő tudja adni.

Több díj és elismerés mellett jelentős eredményeket ért el nemzetközi zongoraversenyeken; szólókoncertjei voltak Londonban, Párizsban, Budapesten, Varsóban, Davosban, Bécsben, Salzburgban, Züichben, Prágában és Moszkvában; kb. 40 lemezt, CD-t készített mint szólista, zeneszerző, kamarazenész, kortárs művek interpretátora, kísérleti muzsikus és dzsesszzongorista.

Bach-lemezeit a BBC Music Magazine című angol zenei szaklap a legmagasabb színvonalú Bach-felvételek közé sorolta; a Goldberg variációkat tartalmazót az „1001 komolyzenei lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz” című könyv is megemlíti.

2018-ban Harmónia-díjas, mint Az év komolyzenei előadóművésze:
Tóbisz Titusz

Tóbisz Titusz 1978-ban született Rimaszombatban. Az általános iskolát szülővárosában végezte, majd Füleken érettségizett, 1996-ban. 2001-ben Budapestre hívták, ahol Dévai Nagy Kamilla vezetése mellett a Krónikásének Zeneiskolában énekes-gitáros előadóművészetet tanult. Tanulmányait a Kassai Állami Konzervatóriumban folytatta. Pályafutását rock énekesként kezdte, majd musicalek, drámák, zenés vígjátékok és operettek szereplője volt, 2005-től, hét éven keresztül, fő állásban a helyi Thália Színház társulatának tagjaként, de a színészettől egyre inkább az opera világa felé mozdult, ahol – saját bevallása szerint – megtalálta számításait. Többször jelölték már Harmónia-díjra, és a 2014-es kassai gálán is fellépett.

Jelenleg a Kassai Állami Színház operatársulatának tagja, de többek között vendégszerepelt a budapesti Tháliában is, továbbá a Miskolci és a Szegedi Nemzeti Színházban is. Számos operafesztiválon (pl. Baján, Pozsonyban) aratott nagy sikert.

Művészetéről így vall: „Operaéneklést tanultam. De talán azzal kezdeném a történetet, hogy a gimnázium után elmentem Dévai Nagy Kamilla Krónikásének Zeneiskolájába, ahol gitározni meg verset zenésíteni tanítják a gyerekeket. Ott kezdtem tehát énekelni meg gitározni. Aztán ide-oda vetett a sors, több helyen dolgoztam, később bevonultam katonának. A katonaságnál Pozsonyban a hadsereg művészeti együttesében énekeltem, és ennek kapcsán jött az az ötlet, hogy megpróbálom az operaéneklést. Az ottani ismerőseim javasolták, hogy érdemes lenne az énekléssel próbálkoznom. Meglehetősen későn jött az „ihlet”, hiszen már 22 éves voltam, amikor felvételiztem a konzervatóriumba. Úgyhogy amolyan „öregdiák” voltam. És nagyon megtetszett. Az operára mindig is rajongással tekintettem, és ez a mai napig így van…
…Az opera az éneklés csúcsa. Kassa legszebb épületében dolgozhatom, amelyet kamaszként áhitattal csodáltam. Fantasztikus, hogy azt csinálhatom, amiről álmodtam. Életem során cipeltem már bútorokat költöztető cégnél, voltam teherautósofőr, szóval hétköznapi munkát is végeztem. Most meg ülök és hallgatom a rendezőt, amint beszél a darabról, vagy állok a színpadon és éneklek. Olyan régióból származom, ahol ez a fajta munka luxusnak számít, illetve nem is számít „rendes” munkának. Szerencsés vagyok, mert azok a rocker srácok, akikkel zenélni kezdtem, nem járhatták végig ezt az utat. Ráadásul én sosem éreztem magam igazán tehetségesnek, mindig ott kullogtam a bátyám mögött. Ezért másképp lépek be a színház kapuján, mint néhány kollégám, akiknek az arcán sem örömet, sem elégedettséget nem látok. Egyszerűen nem fogják fel, mekkora dolog, hogy beléphetnek ide.“

2018-ban Harmónia-díjas, mint Az év világzenei előadóművésze:
Madarász András

Madarász András a felvidéki magyar zenei élet sokszínű egyénisége. Ugyan nem frontember alkat, de a legtöbb produkcióban a nem látványos, de annál hasznosabb munka java részét ő végzi. Zenei tudása, zenei ízlése, mellyel a dalok meghangszerelésében illetve zeneszerzésében vesz részt, minden esetben az igényességről tanúskodnak, legyen szó akár népdalról, akár versről. Hangszertudása is komoly rutinról tanúskodik, több hangszeren is kiválóan játszik, így zongorán, gitáron, kobzon, harmonikán. Pozsonyban a Szlovák Műszaki Egyetem Elektrotechnika és Informatikai karán szerzett informatikus diplomát, s ebben a munkakörben dolgozik a mai napig. Családja és munkája mellett a zene tölti ki az élete többi részét, melyben a művészi énje teljesedik ki.

Testvérével, Veronikával már korán a zene vonzáskörébe kerültek. A 90-es évek közepén vele és három zenésztárssal megalakította a progresszív rockban utazó Nonsens zenekart, amely a legendás zselízi RITMUS 99 fesztivál győztese lett. 1994 óta Kor-Zár együttes tagja, 2012-ben az együttes tagjaként megkapta a Harmónia-díjat, 2015-ben pedig szintén a Kor-Zár együttes tagjaként „A Külhoni Magyarságért Díj” c. magyar állami kitüntetésben részesült. Madarász András a későbbiek során a Kor-Zár mellett Korpás Éva népdalénekes zenésztársa lett. Mindkét formációban a dalok megalkotásában, feldolgozásában illetve különböző hangszereken való kíséretében is részt vesz. Ezek a dalok hangzó formában CD lemezeken is megjelentek. Korpás Évával öt világzenei lemezt készített: Csalogató ( 2007, gyermekeknek), Szerelem, szerelem (2010, felnőtteknek), Szól a kakas, szól (2011, gyermekeknek), Fecském (2015, felnőtteknek), Libidaridom (2018, gyermekeknek), a Kor-Zárral hármat: Az én falkám (2009), Búcsú a holnapért (2011), Mozi (2014), Zsapka Attilával pedig hármat: Madárjós (2008), Töredék (2010) és a Gál Tamással közösen készített Rege a tűzről és jácintról (2011). Rendszeresen koncertezik hazai és magyarországi rendezvényeken. Zsapka Attila lemezein és koncertjein is közreműködik, továbbá Gál Tamás és Tóth Tibor színművészek műsoraiban is részt vesz. A világzene és az énekelt versek mellett a rock és a dzsessz világában is otthonosan mozog. Korpás Éva „Elindultam hosszú útra” című 2013-ban Harmónia-díjas szerzeményének is ő volt az alkotója.

2018-ban Harmónia-díjas, mint Az év hagyományőrző népi zenekara:
Buzitai Citerazenekar

A Buzitai Citerazenekar 2002 októberében alakult a helyi alapiskola mellett. A citerazenekar megalakulásának története a magyarországi Nyíracsád községhez kötődik. Az első citerákat és az első szakmai segítséget ettől a községtől kaptuk, így kezdődött a Buzitai Alapiskolában körtevékenység formájában a citeraoktatás Görcsös János vezetésével, aki a csoport jelenlegi vezetője is. A 16 évnyi működés alatt több magyarországi citeratanártól is szakmai segítséget  kapott a csoport. A sóstói népzenetáborban Fráter Sándortól és Széles Andrástól tanulhattak,  valamint több éve együttműködnek  Borsi Ferenc  egyetemi citeraoktatóval.

A sokéves kitartás, türelem és alázat hozta el az első sikereket. 2007-ben első ízben szerepelt sikeresen a csoport a Bíborpiros Szép Rózsa járási selejtezőjén. Ezt követte a kerületi majd az országos versenyen való sikeres szereplés. A következő Bíborpiros Szép Rózsa versenyen való indulás egészen Budapestre, a Vass Lajos Kárpát-medencei döntőre juttatta a csapatot, ahol 2010. november 6-án Vass Lajos Nagydíj fokozatot ért el. 2013-ban a Bíborpiros Szép Rózsa Népzenei Vetélkedő országos fordulójáig jutottak, ahol újra aranysávos minősítést értek el. A csoport 2008-tól állandó szereplője az Országos Citeratalálkozóknak is, 2008-ban Százdon, 2009-ben Nagykaposon, 2010-ben Naszvadon. Ezután két óriási siker következett: 2011-ben Jókán elhódították a vándorserleget, amelyet 2012-ben is itthon tudtak tartani, hiszen a XIV. Országos Citeratalálkozó győztesei ismét ők lettek. Ezzel a sikerrel méltóképpen ünnepelték meg a csoport tízéves születésnapját. Az utolsó évek alatt több sikeres fellépésük volt. Szerepeltek egy lengyelországi fesztiválon, ahol a Lublini rádió is felvette játékukat, felléptek a Prágai Magyar Házban, a Pozsonyi Casinóban, Erdélyben, jelenleg pedig az ausztriai Linz magyar közössége előtt lépnek fel. Ezen kívül állandó résztvevői a helyi- és regionális rendezvényeknek. Szerepeltek már a Regina Rádió műsorában, 2016-ban pedig a „Zem spieva” (Daloló szülőföld) című szlovák tehetségkutató műsorban próbáltak szerencsét, amelyben egészen a televíziós élő adásig jutottak. Egyedüli csoportként énekeltek csak magyarul az STV1-es csatornán. A lányok kiveszik a részüket az utánpótlás ápolásában is, hiszen az ő vezetésükkel az alapiskolában több mint 20 citerás gyakorol rendszeresen.

A Buzitai Citerazenekarnak jelenleg hét tagja van, négyen (Rajcsányi Rita, Mikókai Zsuzsanna, Mohňanský Veronika és Mohňanský Dominika) már a kezdetektől a csapat részesei, Palencsár Noémi 4 évvel később csatlakozott míg Kamenicky Bernadett és Tóth Nikolett a Buzitai Alapiskola Citerazenekarát kinőve 3 éve csatlakoztak.

2018-ban Harmónia-díjas, mint Az év könnyűzenei együttese:
HistóRia

A História együttes 2005 decemberében alakult a naszvadi Művelődési Központ pincéjének próbahelyiségében. A Lábszky Olivér énekes, Ágh Attila gitáros, Flaisz József basszusgitáros és Pásztó Tibor dobos alkotta formáció az elkövetkező hónapokban rendszeresen próbált, számos feldolgozást gyakorolt be és sorra születtek a saját szerzemények is. Később csatlakozott Dobosi Ágoston (basszusgitár, gitár). Bemutatkozó lemezüket 2007-ben jelentették meg Mit ír az újság? címmel. Az albumról hamar közönség kedvencé váltak az olyan dalok, mint a Kína, vagy a címadó szerzemény. Ekkorra már folyamatosan kluboztak, egyre nagyobb körben kezdték megismerni a sztárallűröktől mentes blues-rock zenekart Felvidéken. Második korongjuk, a História Rádió 2008-ban került piacra, amit három év múlva az Árva fillér követett. A Hunnia Records gondozásában kiadott lemez címadó szerzeményét Az év dala kategóriában jelölték a Harmónia-díjra, mint ahogy a videoklipes nagy közönségkedvenc Kell egy öreg ház című nótát is. Ez a felállás hét évig zenélt, többnyire felvidéki és magyarországi klubokban, fesztiválokon. Dobosi Ágoston és Pásztó Tibor távozása után újjáalakult a zenekar, érkezett Haris Csaba (basszusgitár), Holop Szilveszter (billentyűs hangszerek) és Nagy Csaba (dob, ütőhangszerek).  Időközben Tornóczi Tibor (herfli) az együttes állandó vendégzenésze lett, hasonlóan Nagy Haris Krisztához. 2013-ban megjelent a kiváló Acoustic című kusztikus koncertlemez, idén pedig a várva várt új album, A bohócnak is jár a taps is napvilágot látott. Olivér szólóban is aktív, Olivérsky című koncertlemeze szintén pár hónapja jelent meg. A zenekar a színpadon igazán erős és hangulatos, koncertjeikre általában pár tucatnyi, hűséges rajongótábor követi őket.