* Győr, 1783. november 25. – † Besztercebánya, 1864. február 20. / természettudós, tanár

Besztercebányán, majd Pozsonyban az evangélikus líceumban bölcseletet és teológiát hallgatott. 1803–1807-ben Brünnben az André-féle nevelőintézetben tanított. 1807-ben Besztercebányán leánytanító és nevelőintézetet alapított, amelyet maga vezetett, de emellett az ev. gimnáziumban természetrajzot, elsősorban ásványtant tanított. 1815–1817-ben Poroszországban és Lengyelországban járt tanulmányúton, de közben főművének tartott ásványtani kézikönyvén is dolgozott, amely 1817-ben Sopronban jelent meg Versuch eines topographisch-mineralogischen Handbuches von Ungarn címmel. Ebben összefoglalta Magyarország legjelentősebb ásvány-előfordulásait. Ennek a könyvnek az adatait felhasználta F. S. Beudant (1787–1850) francia mineralógus és geológus 1818. évi magyarországi utazásáról írt földtani monográfiájában. Ott volt a magyar orvosok és természetvizsgálók 3. Besztercebányán rendezett vándorgyűlésén, erről 1846-ban egy német nyelvű könyvet jelentetett meg. Zipser remek tanár és alapos természetvizsgáló volt. Felismerte egy olyan társaság létrehozásának fontosságát, amely Magyarország földtani leírását tűzné ki céljául és egyúttal új lendületet is adna a magyarországi bányászatnak. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1847 augusztusában Sopronban tartott vándorgyűlésén erről előadást is tartott. Természetesen ő is ott volt 1848. január 3-án Videfalván a Kubinyi-testvérek kúriájában a Magyarhoni Földtani Társulás létrehozását elhatározó találkozón. A Társulat első közgyűlését az 1848/49-es események miatt csak 1850. július 6-án tartották meg.

Főbb művei: Beszterce és vidéke, 1842;
Die Versammlung ungarischer Aerzte und Naturforscher, 1846.