Zeman László

* Eperjes, 1928. nov. 7. / nyelvész, hungarológus

Eperjesen érettségizett (1948), a Komenský Egyetem Természettudományi Karán tanári oklevelet (1953), később a BTK-on magyar szakos diplomát szerzett. A prágai Károly Egyetem BTK-án, a finnugor tanszéken doktorált (1971). 1953– 1958-ban a po.-i Pedagógiai Főiskola magyar tagozatának biológiai tanszékén, majd a po.-i és a kassai magyar gimnáziumban tanított. 1962-től egészen nyugállományba vonulásáig (1989) a Komenský Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének adjunktusa volt.

Főként a funkcionális stílus ismérveivel és alkalmazhatóságával foglalkozott. Irodalmi jellegű tanulmányaiban is az irodalmi mű nyelvi síkját magába foglaló, a nyelvészeti terminológiát és leírást, jellemzést igénybe vevő megközelítésre törekszik. Több dolgozatot jelentetett meg az anyanyelvi oktatás tantárgy- pedagógiájának köréből. Jelentős irodalom- és művelődéstörténeti tanulmányokat is ír.

Művek: Príspevok ku konfrontatívnemu skúmaniu slovenskej a maïarskej terminológie, tan. gyűjtemény (szerk. Sima Ferenc), 1977; Írások a műfordításról, tan., ISZ 1985/9; MegfelelTETések és korrespondenciák, tan., ISZ 1984/3; Jegyzetek a szaknyelvi nominalizáltságról, tan., ISZ 1985/1; Hagyomány és kontextus. = Régi és új peregrináció. Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon 3, tan. (szerk. Békési István és mások), Bp.–Szeged 1993; Stílus és fordítás, vál. tan., 1993; Gymnasiologia, Kalligram 1966/6; Gymnasiologia, Dsz. 2003.

Fordítások: František Miko: Az epikától a líráig, Dsz. 2000; ezért a fordításért 2001-ben Madách Imre-díjat kapott.

Irodalom: Brogyányi Béla: Finnisch-ungarische Mitteilungen, München 1984; Pokstaller Lívia: Az esszé és tanulmány között. Stílus és fordítás, ISZ 1994/10; Simon Szabolcs: Ércnél maradóbb, Könyvjelző 2/2000.

K. M., M. J.