Zalabai Zsigmond
* Ipolypásztó, 1948. jan. 29. – † Somorja, 2003. dec. 26. / kritikus, irodalomtörténész, szerkesztő, helytörténész
Iskoláit szülőfalujában végezte, Ipolyságon érettségizett 1966-ban, a Komenský Egyetem BT Karán szerzett angol–magyar tanári diplomát (1972), majd ugyanitt kandidátusi fokozatot szerzett 1988-ban, majd Bp.-en az MTA Minősítő Bizottsága előtt megvédte nagydoktori értekezését Verstörténés címen 1995-ben.
1972–1975-ben az ISZ szerkesztője, 1975– 1988 között a Madách Könyv- és Lapkiadó eredeti irodalmi szerkesztőségének vezetője, 1988–1989-ben főszerkesztő-helyettese. Egy ideig a somorjai Honismereti Ház munkatársa, 1988 őszétől a Komenský Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke adjunktusa, majd docense. 1990–1992-ben tanszékvezető.
Versekkel, szépirodalmi próbálkozásokkal kezdte, de hamarosan a kritika, az esszé és tanulmány lett a műfaja. A hetvenes évek elején fellépő írói csoportosulás, az Egyszemű éjszaka (1970) és a Fekete szél (1972) antológiák fiataljaival egy időben jelentkezett felfigyeltető kritikáival, s nemzedékének legjelentősebb teoretikusa volt. Munkáit alapos elméleti tájékozottság és a műformák iránti fogékonyság Különösen a költészet műfajaiban, modern és posztmodern változataiban otthonos. Gazdagon, filológiai alapossággal illusztrált, magabiztos és olvasmányos okfejtéssel kalauzolja olvasóit a költészet rejtelmei közt. Az epikáról szólva egy árnyalattal halványabb, kevésbé meggyőző az érvelése. Kritikai eszményét már első kötete bevezetőjében megfogalmazta: „A jövő útja – ha egészséges, erős irodalomkritikát akarunk teremteni – egy olyan szintézis felé kell hogy vezessen, amelyben a Fábry-féle valóságérzék és etikai érdeklődés egyensúlyba kerül az esztétikai elemzéssel, az irodalmibb és műközpontúbb gondolkodással: egy olyan kritikusi eszmény felé, amelyben a valóságirodalom és az irodalom valósága fogalmak nem dilemmát, hanem egy és ugyanazon dolog dialektikus egységét jelentik.” (Ars critica) Ennek az eszménynek a jegyében született összefoglaló munkája, a Verstörténés, amelyben monografikus teljességgel feltérképezi és értékeli az 1970 és 1988 közötti szlovákiai magyar líra jelenségeit. Z. irodalomelméleti, stilisztikai és kritikai munkásságával hozzájárult a szlovákiai magyar irodalom hetvenes években bekövetkezett szemléletváltásához, szerkezeti és értékbeli gazdagodásához. Szerkesztőként kezdeményezte a Madách Kiadóban az Új Mindenes Gyűjtemény c. sorozat elindítását. Tanulmányaival (pl. Játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?) segítette a szlovákiai magyar gyermeklíra megújulását, az egész magyar nyelvterületen feltűnést keltő esszét írt a metaforáról, az ő nevéhez fűződik az egyik legsikeresebb szlovákiai magyar falurajz stb. Munkásságát két alkalommal (1981, 1990) Madách- díjjal, 1996-ban a Szlovákiai Írószervezetek Társulásának Díjával jutalmazták, 1999-ben Márton Áron Emlékérmet kapott
Művek: A vers túloldalán, tan., 1974; A Csallóköztől a Bodrogközig, antol. (szerk.). 1977; Mérlegpróba, tan. (szerk.), 1978; Tapsiráré-tapsórum, antol. (szerk.), 1978; Labdarózsa, nyári hó, antol. (szerk.), 1979; Jelenlét, antol. (szerk. Fónod Zoltánnal), 1979; Családi krónika, antol. (szerk.), 1980; Tűnődés a trópusokon, monogr. 1981; Mindenekről számot adok, szoc., 1984; Hazahív a harangszó, szoc., 1985; A hűség nyelve (szerk.) 1985; bőv. 1987; Szenczi Molnár Albert: „Szorgos adósa vagyok hazámnak” avagy „Életemnek leírása” (szerk.), Dsz. 1993; Baróti Szabó Dávid: Jer, magyar lantom (szerk.), uo. 1994; Verstörténés tan., 1995; Mit ér a nyelvünk, ha magyar?, publ., 1995; Víz, víz, víz, víz…, publ. (Presinszky Lajossal), Dsz. 1995, Magyar jeremiád, publ., 1995; Irodalom és iroda-lom, cikkek, tan., Dsz. 1997; Verses magyar Bohémia, olvasókönyv, 2001.
Irodalom: Rudolf Chmel: A szlovákiai magyar irodalomtudomány újabb termése, ISZ 1975/1; Karol Tomiš: A szlovákiai magyar irodalomtudomány 1948 februárjától napjainkig, ISZ 1978/3; Szeberényi Zoltán: Z. Zs. könyveiről. = uő: Visszhang és reflexió, 1986; Szerdahelyi István: Z. Zs.: Tűnődés a trópusokon, Kortárs 1982/10; Voigt Vilmos: Fordulat a szóképek ügyében, Valóság 1982/10; Tüskés Tibor: Egy példamutató falurajz, Forrás 1987/2; Bérczy Péter: Mindenkinek számot adok, Kortárs 1985/5, Domokos Péter: A „harmadvirágzás” kritikus öntudata, Kortárs 1987/7; = uő.: Átkelés, áttűnés. = uő: Tanulmányok, kritikák, emlékezések, Bp. 1987; Bodnár Gyula-Tóth László: Nyomkereső. Oktatási segédlet., Dsz. 1994; Németh Zoltán: A Prometheus-változó. Zalabai Zsigmondról és a „szlovákiai magyar” irodalomról, Kalligram 1998/9; Filep Tamás Gusztáv: Zalabai Zsigmond: monog., 1998; ua.: 2. bőv. kiadás, 2004.
Sz. Z.
