* 1926. február 2., Hetény – † 2009. december 12., Budapest / helytörténész, pedagógus

Hetényen született amatőr helytörténész, kiváló pedagógus. 1946-tól a Komáromi Református Líceum és Tanítóképző tanulója. Az első kinevezését Előszállás – Nagykarácsonyba kapta, ahonnan Mórra került. Visszaemlékezéseiben mégis Fehérvárcsurgót emlegeti, ahol legszebb éveit töltötte. Itt pótcsaládja Nádhera Pali bácsi, Mariska néni és Terike voltak.
Hetényről sohasem feledkezett el. Szerette is faluját. Gyakran látogatott haza, fényképezte a falut, épületeit, adatokat gyűjtött, foglalkozott többek közt a subrikálással, a hetényi varrottassal, a kertészeti építményekkel, csőszkunyhókkal. Kortársai szüleitől több naplót, feljegyzést is begyűjtött, így maradhattak meg feljegyzések az első és második világháborúból, a leventék történetéről. A nyolcvanas évek végén hazalátogatva megpróbálta felhívni a figyelmet a hetényi azsúr kézimunkára. Az iskolával és az akkor még varrni tudó asszonyokkal egy délutáni foglalkozás keretén belül bemutatták az alapvető varrási technikát. A kilencvenes évek vége felé Budapesten lévő magángyűjteményét a falunak adományozta, mely állandó kiállítás formájában megtekinthető a Lilla Galéria és Falumúzeum épületében Hetényen. Tanárként Budapesten is dolgozott, itt is halt meg, de hamvait Hetényen temették el.

Publikációi, szakmai tevékenysége:
– Zajos Ernő: Hetény, az én falum
– Gyűjtések: Babonák, hiedelmek és népi gyógymódok, Kertészeti építmények, csőszkunyhók, Kocsis András lejegyzései végzett mezőgazdasági munkákról az 1932-37 években, Balladák, Októbernek elején be kell rukkolni,  A szapulás és mosás Hetényben, Hetényi énekeink

Életéhez kapcsolódó települések:
Hetény, Komárom, Előszállás, Nagykarácsony, Mór, Fehérvárcsurgó, Budapest