Gál Sándor
* 1937. november 29., Búcs – / szlovákiai magyar író, költő, publicista
Termékeny, sokműfajú író. Lírikusként, próza- és drámaíróként egyaránt irodalmunk élvonalába tartozik. Költészete, novellisztikája, közírói tevékenysége népszerű az olvasók körében, ám gyermekíróként, színműíróként, műfordítóként is közismert.
Gál Sándor 1937. november 29-én született Búcson szegény családban. Ebből a kis Duna menti faluból indult a számára elrendelt úton, feltarisznyázva mérhetetlen szeretettel, szorgalommal, alázattal, és jutott el az életét meghatározó fontos helyekre.
Az ősi paraszti kultúrát, annak értékeit, titkait, szigorú belső rendjét, kemény törvényeit gyerekkorában megismerte. A második világháború kegyetlensége, a hathétig tartó front a nélkülözések, a borzalmak hosszú sorát hozták, mégis azt vallja, gyerekkora gyönyörű volt, hisz rátalált a szabadság minden gyötrelmet és nélkülözést felülíró érzésére. A gyerekkori élmények, a háború, a kitelepítés, a deportálás, a magyar tannyelvű iskolák bezárása, a szlovák nyelvű oktatás bevezetése mind-mind megrázó, hiteles történések, melyek Gál Sándor írói munkásságának egyik fő vonulatát képezik. Aztán a „Kincses Komárom” az első olyan állomás, ahol a felnőtté válás, az öntudatra ébredés, az írói elhivatottság, a számára kijelölt út egyértelművé válik. Ide keltezhető irodalmi munkásságának kezdete; életre szóló hűséggel elszegődik a felvidéki magyarság sokoldalú szolgálatába. Pozsony következik, ahol belekóstol az újságírásba, a Szabad Földműves c. lapot szerkeszti. Felismeri a közösség erejét, a közösség igényét és mérhetetlen szomját a szép szóra, a tiszta forrásra. Majd Kassa következik, a Thália Színház megalakulása után, melynek létrejöttében maga is segítkezik, két évig dramaturgként dolgozik. Itt mutatják be A szürke ló c. mesejátákát.
Első verse, az Eltűnt a nyár, 1956-ban jelent meg az Új Ifjúságban. Első kötete, az Arc nélküli szobrok pedig 1964-ben, mely sokféle formai megoldást tartalmaz a népdal-kezdeményezéstől a szabad versig. 27 éves korában, meglepően érett, bölcs gondolatokkal, költői hitvallással, az ún. nagy versekkel rendelkezik, mint pl. az édesanyjához írt Novemberi játék, Tiszta zenéjű szavak vagy az Észrevétlenül c. vers, melyet így zár:
„Emberi törvény kibírni mindent
S menni mindig tovább,
Még akkor is, ha nem élnek már benned
Remények és csodák.”
Emberi és művészi ars poetica, s ezt a mai napig így tarja, hisz sok szenvedést mért rá az élet, sok megaláztatásban, mellőzésben és elhallgattatásban volt része, ám semmilyen helyzetben nem adta fel a reményt és mindig várta a csodát.
Gál Sándor versei általában elbeszélhető élményhez, cselekedethez, leírható tájhoz kapcsolódnak. Nem véletlen, hogy az első, s főleg a második kötet, cím szerint a Napéjegyenlőség után sokan a „nyolcak”, vagyis a Fiatal szlovákiai magyar költők legjobbjaival – Tőzsér Árpád, Cselényi László, Zs. Nagy Lajos – együtt emlegették.
Az írás, újságírás mellett Gál Sándor szervezője lett az irodalmi, anyanyelvi, kulturális rendezvényeknek, mint a Szenczi Molnár Albert Napok, a Jókai Napok, a Fábry, a Kazinczy, a Kármán József Napok, művelődési táborok és nyári egyetemek egész sora. 1992-ben megalapította Kassán a Keleti Naplót, melynek főszerkesztője lett, 1997-től a Tokaji Írótábor kuratóriumának elnöke, 1998 és 2003 között az Anyanyelvi Konferencia társelnöke, részt vett a Magyarok Világszövetsége munkájában, az Együttélés politikai mozgalom megalapításában és a CSEMADOK elkötelezettjeként a Kassa-vidéki Választmányának elnöke volt 1994 és 2006 között, 2006-tól pedig annak örökös tiszteletbeli elnöke.
A felsorolt tevékenységekkel párhuzamosan természetesen jelen volt/van az irodalom szinte minden területén is, mely rendkívüli munkabírását, hihetetlen tenni akarását bizonyítja.
Az első verseskötetet 16 másik követte. A 70-es évek legjelentősebbike a Folyó (1978), mely költői lehetőségeinek csúcsa. Mintegy negyven kisebb-nagyobb költeményt tartalmaz. Meghatározó témaköre a nemzeti-kisebbségi lét és a belőle fakadó élet- és sorskérdések. A kötetnek nincsenek gyenge pontjai, versanyaga egy komplett, egész tömbként hat. Végkicsengése: a jövőbe vetett töretlen hit, az emberi érték, magatartás megőrzése, a költői felelősség, a földhöz, a néphez fűződő ragaszkodás. Mindez egész költészetére is jellemző. További jelentős kötetei még pl. Szabad vonulás (1969), Kőlapok (1973), Új Atlantisz (1982), Az Éden és a Golgota között (1984), Egyetlen idő (1988), Kettényílt napkorong (1992), Csupa Európa (1998), Új végtelen (2005). Jelenleg további két kötet vár kiadásra.
Költészetéhez hasonlóan nagy jelentősége van munkásságában a szépprózának, főleg a novellisztikának. A történetek E/1-ben íródnak leginkább, így válnak személyessé, mintha mindegyik esemény vele történt volna meg.
Első novelláját 1962-ben közölte a Hét c. hetilap (melynek riportere volt) Sárház címen. Önéletrajzi vonatkozású történet. Egyre biztosabban mozog a próza világában, bizonyítják ezt kötetei is. Első novellagyűjteménye a Nem voltan szent (1968), ezt követi a Múmia a fűben (1970), Első osztályú magány (1974), Fekete ménes (1981), Szép világ (2000).
A szociográfia felé való tendálását, és a valósághoz való vonzódását a Mesét mondok, valóságot (1981) című falurajza mutatja. Szülőfaluja, Búcs történelmének, szokás- és hiedelemvilágának, életvitelének különböző rétegeit mutatja be, emlékezik vissza rá a szépirodalom eszközeivel. Ezen írásával Gál Sándor a szlovákiai magyar irodalom tényirodalmának egyik legjobb művelője lett.
A fekete ménes (1981) c. kötetében új műfaj jelenik meg, a dokumentumpróza: Tábori lapok, és a riportnovella: Családi krónika
A Mélyutak (1985) oknyomozó riportkönyv. Riporteri figyelmét a dél-szlovákiai magyar parasztság történetére szögezi. Könyve a szlovákiai magyarság leginkább számottevő rétegét, a falun élők életkörülményeit mutaja be. Riportjaiban ragaszkodik a tényekhez, de igyekszik azokat beágyazni saját megfigyeléseibe. Éppen ezért izgalmas olvasmányok.
Az Ahol élünk (1989) a bársonyos forradalom előestéjén megjelenő oknyomozó riportok, szociografikus ihletésű tanulmányok válogató kötete.
Gál Sándor szól a legfiatalbb olvasókhoz is. A nagysikerű Csikótánc (1976), a Héterdő (1992), Bújócska (1999) hangulatos, ritmusos versikéket tartalmaznak. Mese a Hétpettyes házikóról (1983, 1999) c. gyerekregény vidám és fordulatos történeteket tartalmaz. A szürke ló (1972) mesejáték.
Alkotói kedve, lendülete 1989 után sem csökkent. Ezt bizonyítják helyzetelemzéseit tartalmazó kötetei az Írott beszéd (1993) vagy a A megtorlás békéje (1993). Kritikáit, irodalmi-kulturális esszéit, interjúit gyűjtötte össze a Függőleges hullámzás (1992) c. kötetében. Önéletrajz- és naplóíróként Az éjszaka horizontja (1994) c. kötetben mutatkozott be.
Gál Sándor író, költő, publicista munkássága páratlanul gazdag, értékes és sokszínű. Életművének mérlege: öt elbeszéléskötet, négy regény, öt gyermekeknek szóló verseskötet, egy mesejáték, tíz szociográfia és riportkötet, tíz kötetnyi irodalmi publicisztika, huszonegy kötetnyi válogatott és egybegyűjtött írás. Mindez összesen hetvenhárom kötetet tesz ki. Ezért a hatalmas mennyiségű irodalmi alkotást és a magyar irodalom számára felbecsülhetetlen munkásságot rangos díjakkal értékelték a hozzáértők idehaza és az egyetemes magyar irodalomban egyaránt: József Attila-díj, Madách Imre-díj, Alföld-díj, Madách Könyvkiadó nívódíja, Berzsenyi-díj, Köztársasági Elnöki Arany Emlékérem, Szlovák Köztársaság ezüst plakettje, Madách Posonium Életműdíj, a Magyar Művészeti Akadémia, a Csemadok és Kassa Megye Önkormányzatának életműdíja, valamint a Pulitzer-díj.
Műveiben az „egy” és az „egész”, az ember és a közösség elválaszthatatlanok egymástól. Ez a kettősség készteti arra, hogy vallomást tegyen a család, a szülőfalu és a felvidéki kisebbségi sors múltjáról, a hányattatás, a megalázottság, a kirekesztettség pokláról. Hittel vallja, hogy nem szabad feledni és nem szabad elferdíteni az egyén és a közösség megpróbáltatásait. Kisebbségi sorsunk egyik nagyszerű ismerője, ezáltal annak egyik legőszintébb, legigazabb és legbátrabb bemutatója, aki a legdrámaibb helyzeteket is olyan lélekemelő módon örökíti meg, hogy azok egyetemes magyar irodalmunk igazi gyöngyszemeivé lettek. Az ember pokoljárását is úgy örökíti meg, hogy egyéni szenvedései mellett is látja és élvezi a természet ezer csodáját, és azokat a maga javára, a gyógyulásra tudja fordítani, erőt merítve a természet erejéből. Ez a szemlélet Gál Sándor gazdag útravalója, családi öröksége, ezt otthonról, szülőfalujából, a szülői házból hozza a mai napig. Így ír erről az Otthon jártam című munkájában:
„ A történelem során sok baj, gond, háborúság érte szülőfalumat. A tatárjárás alatt majdnem teljesen elpusztult. Csák Máté és hívei porrá égették, de a török sem kímélte lakóit. De minden rontás, rombolás után újjá épültek a sárházak, s a bennük élő emberek akaratukkal, tehetségükkel életet teremtettek maguk köré. Otthont, amely őriz és fölemel. Ha szűkebb pátriám felől gondolkodom, mindig úgy érzem, hogy az egyetlen olyan hely a világon, amelyben úgy vagyok jelen, ahogy ő bennem. Gondolkodásom, anyanyelvem, emberségem mértéke és hitelesítője… Földje, vizei, fái, madarai, virágai körülfogják nappalaimat. Amióta az örök vándorút történelmét fogalmazom, mindig ide térek vissza. A Sikándriába, ahol egykori házunk állt, az öregiskolához, a Csillagvárhoz, anyanyelvem forrásvidékeire…”
Gál Sándor ma a Kassa melletti Buzitán él, három gyermeke és négy unokája van. Ám mi sem bizonyítja jobban szülőfalujához való ragaszkodását mint az, hogy közel két évtizede minden újonnan megjelenő könyvét Búcson mutatja be, így az emlékezetes „Gál Sándor találkozók” száma már megközelíti a negyvenet.
Hogy falun született, ez a körülmény meghatározta írói-költői indulását, alkotói habitusát, szándékait, művészi alapállását, szülőföldről alkotott vallomását. Írói-költői mondanivalója kimeríthetetlen forrása a felnevelő táj, a szülőfalu a maga tárgyi és szellemi valóságában, és ez az élménykör egész életművét áthatja.
Falunk a községháza előcsarnokában állandó kiállításon mutatja be a költő irodalmi munkásságát, aki 2012-től községünk díszpolgára. 2015-ben emlékpark épült az egykori szülőház helyén, a Sikándriában, ahol egy faragott emléktábla hirdeti az egyik legszebb Gál Sándor vallomást: „Mert más szülőföld nincs, csak ez az egyetlen. A bennem élő.”
2000-től folyamatosan jelennek meg egybegyűjtött művei.
-
- Gál Sándor
-
- Gál Sándor
-
- Gál Sándor
