Wimberger Anna

* Sármellék, 1901. márc. 31. – † Budapest, 1992. dec. 16. / költő, író, kritikus

Gyermekkorát a Csallóközben töltötte, s e jellegzetes táj irod. munkásságára is hatást gyakorolt. A középiskolát Po.-ban végezte, az irod. életben a 20-as évek közepén tűnt fel a neve. Főleg a helyi lapokban (Új Auróra, Magyar Minerva, Híradó, Esti Újság, Magyar Hírlap) publikált, s a szlovák állam idején az Esterházy János vezette Magyar Párt titkárságának alkalmazottja volt. 1945-ben Mo.-ra távozott, s nyugdíjazásáig Bp.-en dolgozott tisztviselőként.

Pályáját versekkel kezdte, s 1940-ig a polgári nevét (Wimberger, Wildmoser Lajossal kötött házassága után pedig W. Wimberger) használta. 1940 után Pozsonyi Anna néven írt. 1931-től 1939-ig főleg a Magyar Minervában publikált: verseket, novellákat, majd rendszeresen kritikákat, recenziókat. Realista író volt, de költészetét az impresszionizmus is befolyásolta. Epikai művei közül novellái emelkednek ki. Jellemző tulajdonsága és megbecsülendő erénye volt, hogy kitűnő megfigyelő képességével és lélektani érzékével esztétikailag és erkölcsileg hatásos történeteket tudott formálni a hétköznapi emberek mindennapi életéből. 1931/32-ben folytatásokban megjelent Dér c. regényének témáját az 1. vh. viszontagságos éveiből merítette. A szlovák állam idején, 1939- ben megjelent regénye, az Aranykert, eléggé elsietett, s szerkezetileg-formailag egyenetlen alkotás. Kulcsregény jellegű: felismerhetően Somorján játszódik, s egyik fontos alakjának Prohászka István festő volt a mintája. A háromszínű város c. Pozsony-regénye, mely az 1942 jún.-ban meghirdetett irod. pályázaton díjat nyert, eddig nem került kiadásra, csak a Magyar Hírlap 1942. dec. 20-i száma közölt belőle részletet. Az 1945 után írt két drámája is kéziratban maradt.

Művek: Versek, 1929; Aranykert, r., 1939; Útközben, v., 1941; Ének a hegyen, elb., Bp. 1944.

Irodalom: Szalatnai Rezső: W. A. szép versei, A Nap 1929. márc. 24.; Mártonvölgyi László: Útközben, Magyar Album 1941.

T. L.