* Veszprém, 1845. szeptember 12. – † Pozsony, 1905. január 13. / bölcseleti doktor, jogakadémiai tanár, irodalomtörténész, szerkesztő

Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, 1868-ban latin–görög–német szakos tanári oklevelet szerzett a pesti egyetemen és a pécsi ciszterci főgimnáziumban kezdett tanítani. 1870–1876-ban a pozsonyi r. k. főgimnázium, 1876- tól haláláig a pozsonyi jogakadémia bölcsészeti karának a tanára volt. 1874-ben egyik alapítója, majd elnöke volt a pozsonyi Toldy-körnek. Zichy Józseffel létrehozta a pozsonyi magyar színpártoló egyesületet. Mint Szinnyei József megjegyezte: „Pozsonyi működése alatt rendkívül sokat tett a város magyarosodásáért és a magyar színészet állandósítása körül.” Pávai Vajna Gáborral közösen indították el a Nyugatmagyarországi Híradó c. politikai napilapot, amelynek az első főszerkesztője is volt. Fia, ifj. Vutkovich Sándor jogtudós ugyancsak a pozsonyi jogakadémia tanára volt.

Főbb művei:
Goethe mint drámaíró, 1870;
Magyar Írók Albuma. Élet- és jellemrajzok., 1873;
Töredékek Petőfi Sándor életéből, 1883;
Báró Jósika Miklós, 1883;
Magyartalanságok,1899;
Magyarosan, 1900;
Petőfi Zoltán, 1904;
Nyelvészeti dolgok, 1904.