Ortvay Tivadar, Orthmayer
* Németcsiklova, 1843. november 19. – † Budapest, 1916. július 8. / római katolikus pap, történész, földrajztudós, régész, akadémiai tanár, az MTA tagja (1905)
Középiskolai és teológiai tanulmányait Temesvárott végezte. Előbb több helyen (Kikinda, Németoravica, Németcsiklova, Fehértemplom) lelkész, majd a lugosi gimnázium tanára. Közben egyetemi magántanári képesítést is nyert. 1873-tól az MNM régiségtárának segédőre, 1875-ben a pozsonyi jogakadémia magyar és történelem szakos tanára, 1892- ben pápai kamarás, 1900-ban csanádi apát lett. Ezzel párhuzamosan 1894–1900 között a pozsonyi orsolyiták tanítóképzőjének igazgatója volt. Történészként eredeti, újszerű megközelítéssel, terepszemlék és levéltári kutatások alapján behatóan vizsgálta a Kárpát-medence történeti vízrajzát és középkori egyházi földrajzát. Jelentős munkásságot fejtett ki Pozsony és Temes vármegyék történeti és természetrajzi leírásában, emellett monografikusan feldolgozta II. Lajos felesége és özvegye, Habsburg Mária életét. Régészeti kutatásai során az őskori kőeszközök tipologizálása mellett kísérletet tett az ókori pannóniai úthálózat feltérképezésére, a moesiai Margum és a daciai Tibiscum lokalizálására. A kutatásai hátteréül szolgáló terepmunkák során számos topográfiai felvételt, térképvázlatot készített Magyarország vízrajzáról és régészeti lelőhelyeiről. Írt politikai és közjogi publicisztikákat, emlékbeszédeket, úti beszámolókat és vadászati cikkeket is. 1871 és 1874 között szerkesztette a Történelmi Adattár Csanád-egyházmegye Hajdana és Jelenéhez című folyóiratot, 1875–1876-ban az Archaeologiai Értesítő segédszerkesztője, 1901–1906-ban a Pozsonyi Természettudományi és Orvosegylet Közlönyének társszerkesztője volt. Közel száz történelmi, régészeti és földrajzi szócikket írt az Egyetemes magyar encyclopaedia számára. Legjelentősebb munkája a Pozsony történetét feldolgozó négykötetes monográfiája. Pozsonyban, az András temetőben helyezték örök nyugalomra édesanyja mellett.
Főbb művei:
A magyarországi Duna-szigetek földirati csoportosodása és képződésük tényezői, 1880;
Magyarország régi vízrajza a XIII. század végéig I – II., 1882;
Száz év egy hazai főiskola életéből: A pozsonyi kir. akadémiának 1784-től 1884-ig való fennállása alkalmából, 1884;
Összehasonlító vizsgálatok a hazai és észak- európai prehistorikus kőeszközök eredete és régisége körül I – II., 1885;
Magyarország egyházi földleírása a XIV. sz. elején I – III., 1891–1892;
Pozsony város története I – IV., 1892–1913;
Temes vármegye és Temesvár város története I–IV., 1896–1914;
Pozsony város utcái és terei, 1905; Mária, II. Lajos magyar király neje, 1914.
