Vörös Péter
* Marcelháza, 1947. jún. 25. – † Érsekújvár, 2004. ápr. 3. / író, költő, kritikus
1965-ben érettségizett Érsekújvárban.
1970- től publikált, írásai közel húsz különféle lapban jelentek meg. 1983–1986 közt az Iródia tagja. Első kötete húsz év terméséből válogat, versein a neoavantgárd hatása érződik. Prózájában az elbeszélés, esszé, napló műfaji jegyei keverednek, történetei a lét értelmére kérdeznek rá. Utolsó kötete, mely 101 haikut tartalmaz, ellentétekre épül, a létet és a nemlétet állítja szembe. Kritikáiban, recenzióiban leginkább az Érsekújvárhoz és annak környékéhez kötődő alkotók pályáját kísérte figyelemmel.
Művek: Szamovár és mentőöv, v., Királyhelmec 1999; Shakespeare és a vadkan, Ko 2000; Cseresznyevirág, v., Érsekújvár 2004.
Irodalom: Kamocsai Gál László: „Hitben töprengő-jelenidő”, Castrum Novum 2004, ápr. 14.
B. Zs.
