* Egyházasdengeleg, 1875 – † Tőketerebes, 1930. jún. 15. / tanár, tanulmányíró, lapszerkesztő
A selmecbányai líceum elvégzése után a bp.-i egyetem bölcsészkarán szerzett magyar–latin szakos tanári képesítést. 1900-tól haláláig az eperjesi kollégium főgimnáziumában tanított, s az első eperjesi cserkészcsapat egyik alapítója és parancsnoka volt. Kitűnő előadóként nemcsak diákjai szeretetét nyerte el, hanem a nagy múltú helyi irod. egyesület, a Széchenyi Kör tagjaiét is. Az 1918-ig fennálló körnek főtitkára, s az ugyancsak addig létező Eperjesi Lapoknak szerkesztője volt. 1918 után főleg a PMH-ban publikált. Színvonalas irod. tanulmányai (Petőfiről, Aranyról, Madáchról, az 1850 és 1900 közötti évek költészetéről stb.) a lapokban és a Sebesi Ernő által összeállított emlékkönyvben maradtak fenn. Halála után holttestét Eperjesre vitték, s az evangélikus temetőben temették el.
Művek: Sárosi Gyula élete, Bp. 1898; Az eperjesi Széchenyi-kör, Eperjes 1914.
Irodalom: Sebesi Ernő: Dr. W. S. emlékezete (emlékkönyv), Eperjes 1933; Ervín Lazar: Vedecká èinnos• na prešovskom kolegiu. = uő: Prešovské kolegium v slovenských dejinách, uo. 1967; Zemán László: W. S. irodalmi (tanári) hagyatéka, Kalligram 1996/6.
T. L.
