* Sarkad, 1927. aug. 4. / író
Nem a tájaink szülötte, házassága révén került Kassára az 50-es évek elején. Irodalmi munkássága kizárólag a gyermekolvasókhoz szól, kevés számú cikkében az olvasóvá nevelés, az irodalom népszerűsítésének témakörét boncolgatja. 1955 és 1981 között termékeny munkatársa volt a hazai gyermeklapoknak (Kis Építő, Pionírok Lapja, később Tábortűz) és a többi lap gyermekrovatának. Verseket, meséket, karcolatokat, mesejátékokat stb. publikált rendszeresen. A népmesék és népi mondókák ismert motívumaiból, fordulataiból, alakjainak (királyfi, királylány, boszorkány, tündér stb.) egész arzenáljából építkező meséit igyekszik korszerű, főként a kor megkívánta ideológiai szellemmel megtölteni. Fordulatos, olvasmányos történeteiben ritkán tudja elkerülni a hatástalan, didaktikus tanulságlevonást. A legtöbb meséjében a jellembeli ferdüléseket stb. ábrázolja. A 70-es évek végén Mo.-ra költözött, ahol Iván Rozália néven jelennek meg írásai.
Művek: Bajos leánykérés – Különös eljegyzés, egyfelvonásosok (megjelentek Csontos Vilmos: A látogatók c. színm.-vel egy kötetben), 1956; Különös látogatók, mesejáték (megjelent Rényi Magda: Az ostoros bandita c. jelenetével egy kötetben), 1959; A póruljárt gazdag ember, mesék, 1961.
Irodalom: Tolvaj Bertalan: Két új meséskönyv, H 1962/4; Fábry Zoltán: Mesekönyvek, ISZ 1962/2; Tolvaj Bertalan: Gyermekirodalmunk, ISZ 1964/1.
Sz. Z.
