* 1916. május 11., Alsógellér – † 2001. január, Nagymegyer / református lelkész

1916. május 11-én született Alsógelléren egy 13 fős családba ahol ő volt a tizedik gyermek. Szülei később a szomszédos faluba, Bogyára költöztek. Az elemi iskolát Alsógelléren végezte, majd a komáromi Benedek-rendi gimnáziumban folytatta tanulmányait ahol 1936-ban érettségizett. 1931-ben, tizenötéves korában elvesztette édesanyját, temetésén fogadta meg, hogy lelkész lesz, ami további életének egy vezérlő csillaga lett. 1939-től tanulmányait a pápai Református Teológiai Akadémián folytatta, 1940-ben lelkésszé szentelték. Tanulmányai befejezése után egy évig Pápán, majd egy évig Búcson szolgált. 1942-ben Ravasz László püspök megbízásából Budapestre került, ahol a Református Diákszövetség titkára volt. 1944 elején kikerült a frontra, ahol mint főhadnagy, tábori lelkészi szolgálatot végzett 1945 április elejéig, amikor hadosztályuk Besztercebánya térségében megadta magát az orosz hadseregnek.
A háború után Dunaradványon kezdte meg a lelkészi szolgálatot, majd három évig a csicsói és a kolozsnémai gyülekezetben szolgált.
1947 tavaszán kötött házasságot Nemes Gizella tanítónővel Komáromban. Házasságukból öt fiúgyermek (István, János, György, Dániel és Péter) született. A nagymegyeri református gyülekezet 1948 végén választotta meg lelkipásztorának. Hivatalába Vágó Endre esperes iktatta be 1949 januárjában.
1950-ben beindította Nagymegyeren a lelki megújulást szolgáló testvéri találkozókat: a csendes napokat. Ezekre az egész napos hétvégi rendezvényekre Pozsonytól egész Marcelházáig gyűltek össze a hívek.
Megyeri munkássága elején új ravatalozót építtetett majd hársakkal, gesztenyékkel és akácokkal fásíttatta be a temetőt. 1955-ben felújította a templom belső térségét. Új falazott szószéket építtetett a templom középső részén, a templom központjába helyezte az új úrasztalát. További újítása volt a fa karzat átépítése, és új templomi padok készítése a csicsói asztalosok segítségével. A templom és templomtorony kétszeri újrafestése után új cseréptetőt kapott a templom, és a régi parókia hatsó szárnyának lebontása után a hetvenes évek elején felépült az új, men-zárdszobás lelkészlak.
Végh Dániel a hetvenes években a Pozsonyi Református Egyházkerület esperese lett. 38 évig volt a nagymegyeri és az izsapi gyülekezet lelkésze. Emelett aktívan bekapcsolódott Nagymegyer társadalmi és kulturális életébe. Aktívan támogatta a Csemadok Nagymegyeri Szervezetének munkáját. 1986-os nyugdíjaztatása után is folytatta a kisegítő lelkészi munkát. 2001 januárjában rövid betegség után hunyt el Nagymegyeren. Sírja a nagymegyeri református temetőben található.

Életéhez kapcsolódó települések: Alsógellér, Bogya, Komárom, Pápa, Búcs, Dunaradvány, Csicsó, Kolozsnéma, Nagymegyer, Izsap