Vécsey Zoltán

* Fogaras, 1892. márc. 3. – † Sümeg, 1984. márc. 31. / író, szakíró, újságíró, tanár

1914–1919-ben premontrei szerzetesként a kassai főgimnázium tanára volt. 1919-ben kilépett a rendből, és újságíró, a Kassai Napló (1919–1925), majd a PMH munkatársa lett. 1933-ban Mo.-ra költözött, s 1936-ig a Magyar Írás ottani szerkesztője volt. 1940 után gimnáziumi, majd pedagógiai főiskolai tanár, 1957–1962-ben a Tankönyvkiadó szerkesztője. Ismeretterjesztő íróként is ismert (Új Európa, 1919). Önéletrajzi jellegű műve a János pap (1925) c. regény. Főműve A síró város (1931) c. háromkötetes regény, melyben az államfordulattal járó megpróbáltatásokat írta le; megjelenésekor a csehszlovák hatóságok elkobozták. Az írónak jó helyzetteremtő képessége van, stílusa könnyed, kifejező. A Pater Laurentius titka c. bűnügyi témájú regényét a PMH 1932-ben folytatásokban közölte. Színműveiben (Új élet, 1919; Bestia, 1920; Szent titok, 1925) a szerzetesi élet konfliktusait idézte fel.

Művek: Valse triste, r., Kassa 1934; Az őserdő kincse, r., Bp. 1941; A balavásári szüret, r., uo. 1941; A láp csodája, r., uo. 1943; A Föld országai, ism. terj., Bp. 1960; Dél-Amerika, ism. terj., Bp. 1972.

Irodalom: -y. (= Fábry Zoltán): A Szent Titok, PMH 1923. márc. 17.; Kardos László: A síró város, Ny 1939. I.; Fónod Zoltán: Üzenet. Bp. 1993, Po. 2002.

F. Z.