Tóthpál Gyula
* 1941. október 2. Perbenyik – † 2015. aug. 28. Királyhelmec / fotóriporter
1959-ben leérettségizett, és még abban az évben elkészítette az első képeit. Gimnazistaként már írogatott kisebb-nagyobb cikkeket, tudósításokat különböző újságokba, melyeket gyakran saját fotóival illusztrált. 1961-től a Hét című képes hetilap külső munkatársaként dolgozott. 1968-ban ő lett az Új Szó első, státuszban lévő, hivatásos fotóriportere. 1975-ben politikai okokból eltanácsolták, 1976-tól szabad foglalkozású fotóművész. 1971-ben a Berlini Fotóművészeti Világkiállításon – melyen 123 ország 545 fotósának 1095 alkotását értékelték – ezüstérmet nyert. 1976-tól szabadfoglalkozású fotóművészként dolgozott. 1983-ban egy tokiói folyóirat tíz egész oldalas fotóját közölte. A művész Elementáris szimmetria című sorozatait több hazai és külföldi helyszínen bemutatták. 2003-ban tevékenységét a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével ismerték el, majd 2006-ban elnyerte a Posonium Irodalmi és Művészeti Díjat, az életmű kategóriában. 2013-ban átvehette a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét is.
Főbb művei:
Dunajská Streda a okolie [Dunaszerdahely és környéke] (Bratislava, 1981)
Žitný ostrov [Csallóköz] (Martin, 1985).
Csoportos kiállításai: 1968: Prága, Ember, szeretlek című országos kiállítás.
Önálló kiállításai: 1966: Pozsony, Kultúrny život kiállítás; 1978: Elementáris szimmetria (ugyanaz Dunaszerdahelyen); 1970: Prága, Fotochema, Arcok, utak, pillanatok; 1971: Kulcsod, 1978; 1980: Pozsonyeperjes, Vásárút; 1983: Gödöllő, Művelődési Központ; 1987: Királyhelmec, Szélsőségek és párhuzamok címmel; 1988: Tata, Kernstock Terem, valamint Magyarországon 34 kiállítás.
Fullscreen ModeHibát talált?
Üzenőfal