* Nyitra, 1901. augusztus 14. – † Adelaide, 1995. június 4. / meteorológus, geofizikus

Gyermekkorát Szentendrén töltötte, édesapja itt volt a ref. iskola igazgatója. A budapesti tudományegyetemen szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomával 1927-ben lépett az OMFI (Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet) kötelékébe. Emellett a műegyetemen matematikát tanított vagy húsz éven át. 1930-ban ösztöndíjasként német obszervatóriumok munkáját tanulmányozta. Aerológusként részt vett magaslégköri mérésekben. 1934-ben adjunktus, 1935-től az IMO (International Meteorological Organization) Aerológiai Bizottságának tagja. Szervezte és oktatta a vitorlázó repülőket. A II. világháború közepén vette át a Prognózis Osztály vezetését. A vh. után az újrainduló polgári repülés meteorológiai biztosítása volt a feladata. 1946-ban főmeteorológus, 1948-ban nevezték ki az OMFI igazgatójává. 1950-ben az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) letartóztatta130, a recski munkatáborba került (ahogy ő maga fanyar humorral megjegyezte: háromévi nyaralásra), 1953-ban szabadult. Matematikusként számítóközpont vezető volt, majd 1971-től (már nyugdíjasként) az ELTE Geofizikai Tanszékén dolgozott. Tudományos tevékenységének elismeréseként 1991-ben kapta meg az Eötvös Loránd-díjat. 1993-ban MTA doktora címet kapott. Ausztráliában élő lányánál volt látogatóban, amikor meghalt.