Torkos Justus János

* Győr, 1699. december 17. – † Pozsony, 1770. április 7. / orvos, kémikus

Gimnáziumi tanulmányait 1711-ben Besztercebányán kezdte, majd Pozsonyban fejezte be. Valószínűleg Bél Mátyást követte, aki 1714-től a pozsonyi ev. líceum igazgatója lett. 1715–1718 között Halleban teológiát és bölcseletet hallgatott. 1718-ban hazatért és orvostudományt és gyógyszerészetet tanult Besztercebányán Moller Károly Ottónál (Besztercebánya). Orvosi tanulmányait Halléban 1724-ben fejezte be. Katonaorvosi szolgálat után 1726-tól Komárom, 1727-től Esztergom vármegye főorvosa, 1731–1740 között gróf Pálffy Miklós nádor háziorvosa, 1740-től haláláig Pozsony városi orvosa volt. Bél Mátyás Notitiáinak anyaggyűjtésében is közreműködött. Több egészségügyi, járványtani, balneológiai és helyismereti tanulmánya jelent meg. A magyarországi gyógyvizek elemzése és ismertetése terén úttörő munkát végzett. Ő állította össze az első hazai gyógyszerész-árszabványt is, amely az orvosok, a sebészek, a gyógyszerészek, a bábák és a fürdősök kötelességeit és jogait is felsorolja. 1764 februárjában megalapította a pozsonyi orvosok társaságát (Collegium medicum), de ez néhány hónap elteltével megszűnt. Orvosdoktori disszertációján (Dissertatio inauguralis medica de febre petechiali, 1724) kívül 9 ismert dolgozata Pozsonyban jelent meg. Fia, Torkos János (Pozsony, 1733. augusztus 2. – Pozsony, 1798. május 13.) ugyancsak orvosdoktor volt, 1786-tól haláláig Pozsony első főorvosaként tevékenykedett.

Főbb művei:
Schediasma de thermis Pöstheniensibus, 1745;
Taxa Pharmaceutica Posoniensis…, 1745;
Thermae Almasienses…, 1746;
Balneum aquae dulcis, 1765;
Bericht von dem natürlichen alcalischen hungarischen Mineralsalz, 1766.