Titius Pius Vendel

* Jászó, 1801. október 23. – †  Pirano, 1884. december 20. / premontrei szerzetes, apostoli gyóntató, algológus, zoológus

1823-ban lett a premontrei rend tagja, 1828-ban szentelték pappá. Lőcsén, Aradon, majd Kézdivásárhelyen latintanár volt. Számos nyelven (magyarul, németül, szlovákul, csehül, ruténül, horvátul) írt és prédikált, ezért tábori lelkésznek hívták be és a Leiningen-Westerburg gyalogezredben szolgált Przemyslben, majd 1846-tól Dalmáciában. Az Adriai-tenger és a partvidék állatvilágát, valamint algáit tanulmányozta és nagy gyűjteményt hozott létre. 64 olyan algafajt talált, amelyek korábban nem szerepeltek a szakirodalomban, de ezt ő maga nem publikálta, ezért felfedezőjükként sehol nem szerepel. 1850– 1851-ben Aradon tevékenykedett, majd ismét szolgálatra hívták be. 1852 augusztusában rendfőnöke apostoli gyóntatónak nevezte ki és ekkor végleg távozott a hadseregtől. 1854-ben Spalatóban letelepedve folytatta kutatásait, majd 1856-tól Lőcsén volt házfőnök. Később ismét Dalmáciába ment és ott élt haláláig. Több általa felfedezett tengeri állatot róla neveztek el. Gyűjteményéből szinte valamennyi európai egyetemnek adományozott példányokat.