* Csép, 1839. január 3. – †  Zablát, 1909. szeptember 26. / politikus, történész, költő, az MTA tagja (1880)

A gimnáziumot Pozsonyban kezdte és Pápán fejezte be. A ref. teológiára iratkozott, majd jogot és bölcsészetet végzett a pesti egyetemen 1860-ban. Oklevele megszerzése után a Pesti Napló munkatársa, 1864–1868 közt a pesti ref. főgimnázium irodalomtanára volt, 1869-ben honvédelmi minisztériumi osztálytanácsos lett. 1875-től Pozsonyban történelmi tanulmányainak élt. 1878-tól Ferencváros (Pest), 1881-től Debrecen országgyűlési képviselője, a függetlenségi párt másodelnöke. A Magyar Történelmi Társulat egyik létrehozója, első titkára (1875-ig), 1889-től alelnöke, a Századok első szerkesztője (1867–1875). 1904-től az MTA Bölcseleti, Társadalmi és Történeti tudományok osztályának elnöke. Kiterjedt irodalmi működése során főleg a Rákóczi-korral foglalkozott, amelyről romantikus-nacionalista, ugyanakkor erősen arisztokratikusnemesi szellemű képet alkotott. Sok forrásadatot hozott napvilágra, de kellő kritika nélkül. Az általa közölt kuruc versek egy részét maga költötte és korabeli alkotásként mutatta be. Riedl Frigyes (Ladomér) és Tolnai Vilmos egymástól függetlenül mutatta ki, hogy ezek hamisítványok.
Az ő indítványára határozta el a képviselőház, hogy az ezredév emlékére az ország hét pontján emlékművet állíttat, és ezek kijelölésével és felállításával, mint kormánybiztost őt bízták meg. A millennium alkalmából a kolozsvári egyetem díszdoktorrá avatta. Kitartó munkásságának és agitációjának eredménye Thököly Imre II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai158 hamvainak hazahozatala. Politikai pályafutását függetlenségi jelszavak mögött nemegyszer tényleges opportunizmus jellemezte. Kiadta Thököly naplóit és leveleskönyveit, Rákóczi emlékiratait (fordítás Ráth Károllyal: Pest, 1861 és még számos kiadás), Batthyány Ádám gróf levelezését (Történelmi Tár, 1887); az Archivum Rákoczianum c. 10 kötetes iratgyűjteményt (Bp., 1873–1889); Esterházy Antal tábori könyvét (1901); De Saussure Cézár törökországi leveleit (1909) stb. Éveken át elnöke volt a pozsonyi Toldy Körnek. Az MTA 1864-ben levelező, 1880-ban rendes, 1907-ben tiszteleti tagjává választotta. Pozsonyban temették el.

Főbb művei:
Történelmi kalászok 1603–1711, 1862;
Régi magyar vitézi énekek I – II.,1864;
Bottyán János, 1865;
Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez I – II., 1872;
Ocskay László, 1880 (az MTA nagyjutalmát kapta 1908-ban);
II. Rákóczi Ferenc ifjúsága, 1881;
A székesi gr. Bercsényi-család I – III., 1885–1892;
Rodostó és a bujdosók sírjai, 1889; Rákóczi-emlékek Törökországban, 1893.