Tamássy Károly

* Jolsvatapolca, 1806. május 30. – † Debrecen, 1885. július 2. / gyógyszerész, pomológus, szakíró

Apja, Tamássy Pál ev. lelkész volt. Gimnáziumi tanulmányait Sajógömörön kezdte, majd a következő hat évet a késmárki líceumban fejezte be. 1820–1824-ben Maleter István jolsvai patikusnál volt gyógyszerészsegéd. A gyakorlati vizsgát letéve 1824–1825-ben a pesti egyetemen vegytant és botanikát hallgatott. Pestről Bécsbe ment, ahol megszerezte a gyógyszerészi oklevelet, majd 1827–1831 között a pesti Kígyó patikában gyógyszerészként dolgozott. 1831-ben Debrecenben Barts Dánieltől megvette a Fehér hattyúhoz gyógyszertárt és itt működött egészen haláláig. 1848. július 30-án nemzetőr kapitányként megakadályozta, hogy a feldühödött tömeg meglincselje a foglyul ejtett osztrák tiszteket, ennek köszönhetően 1852-ben a bécsi udvar koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. A magyarországi szőlő- és gyümölcstermesztés egyik terjesztője, a magyar gyümölcsfajták leírója volt. Bekapcsolódott azokba a meteorológiai megfigyelésekbe is, amelyek hálózatát a bécsi „császári és királyi légtüneményi intézet” igazgatója, Karl Kreil (1798–1862) szervezte meg és Magyarországon 18
észlelési helye volt.

Főbb művei:
A gyógyszerészet története, 1883;
Adalékok a vegytan történetéből, 1884.