Tamás Lajos
* Szered, 1903. máj. 24. – † Budapest, 1960. dec. 27. / költő, újságíró
Iskoláit Po.-ban végezte, itt érettségizett, Bp.-en a közgazdasági egyetemen szerzett diplomát. Po.-ba visszatérve előbb tisztviselő, majd újságíró, az Új Auróra szerkesztője, a Magyar Írás, a Tátra munkatársa, a Toldy Kör főjegyzője és történetírója, 1906-tól 1935- ig kíséri figyelemmel e nagy múltú egyesület történetét, munkája mindmáig forrásértékű. 1945 után Székesfehérvárott élt.
Költői kezdeményein Mécs László, ill. az általa közvetített Ady hatása észlelhető, a mindent és mindenkit keblére ölelő szeretet, a természet, különösen a tavasz kultusza közvetlenül Mécs Lászlóra utal. A kisebbségbe kényszerült magyarság, ezen belül a kispolgárság életérzését, létproblémáit és érzelmi világát szólaltatta meg formailag kulturált, a kiszolgáltatottak, elesettek iránti mély együttérzéstől átitatott verseiben. Első kötetének sikere után a kritikai közvélemény egy ideig Mécs–Győry–Tamás költői triászt emlegetett mint a szlovákiai magyar líra reprezentánsait. T. népszerűsége később csökkent, de további köteteiben is megmaradt a kisember szelíd hangú, keresztényi és nemzeti szellemiségű, szociális érzékenységű költőjének, akinek könnyen érthető és jól szavalható verseit a jóság és a szeretet ihleti.
Művek: Jóságom sátora, v., 1926; A jóság dalai, v., Berlin 1927; Üvegen keresztül, v., 1929; Fonál mentén, v., 1932; Hamuszínű ég alatt, vál. v., Bp. 1935; A Toldy Kör története 1906–1935, tan., 1938; Mi történt a Kompkötő-szigeten?, ifj. r., Bp. 1942.
Irodalom: Németh László: T. L., Prot. Szemle 1927; Grandpierre Emil: T. L., Pásztortűz 1930; Mezei Gábor: A kispolgárság énekese, Magyar Minerva 1932; Kossányi József: T. L. költészete, MÍ 1936/1; Kemény Gábor: Így tűnt el egy gondolat, Bp. 1940; Csanda Sándor: Első nemzedék, 1982; Fónod Zoltán: Üzenet, Bp. 1993, Po. 2002.
Sz. Z.
