* Lőcse, 1859. december 18. – † Debrecen, 1929. november 6. / orvos, egyetemi tanár
Szülővárosában német gimnáziumban érettségizett, de orvosi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, 1885-től a budapesti Stefánia, majd a János Kórház gyermekosztályának orvosa. 1893-ban egyetemi magántanár. 1898-ban a János Kórház főorvosa. 1910-ben egyetemi rendkívüli tanár. 1921-től a debreceni egyetemen a gyermekgyógyászat nyilvános rendes tanára. Egyike azoknak, akik bizonyították a skarlát allergiás tényezőit. Állandó munkatársa volt a Bókay János szerkesztette Gyermekgyógyászati kórrajzok c. kiadványsorozatnak.
Főbb művei:
A gyermekbeteg–ambulatoriumról, 1890;
A vörhenyprobléma további kérdései, 1912;
Über Disposition, 1918.
