Kalmár Elek
* Tőkés/Románia, 1862. március 22. – † Budapest, 1947. október 26. / nyelvész, tankönyvíró, a lőcsei főgimnázium igazgatója
Középiskolai tanulmányait a szamosújvári algimnáziumban és a kolozsvári főgimnáziumban végezte. 1886-ban Budapesten szerzett magyar–görög–latin tanári oklevelet. 1889-ig a fővárosban tanított, ezt követően Lőcsén volt tanár, majd 1919-ig igazgató a királyi kat. főgimnáziumban. Az impériumváltást követően Pesterzsébeten telepedett le, ahol tanári képesítésű lányával, Kalmár Ilonával részt vett a városka leánygimnáziumának a megalapításában (1931), és nyugdíjasként is tanított az intézményben. Nyelvészeti munkásságának eredményeit a Nyelvtudományi Közleményekben és a Nyelvőrben megjelent cikkeiben tette közzé. Több tankönyvet is írt. Lőcsei tanársága idején és azt követően is tevékenyen kivette részét az MKE tevékenységéből.
Főbb művei:
Iskolai magyar nyelvtan elemzés alapján (I–II.), 1893–1894; Magyar olvasókönyv, 1893;
Rendszeres magyar nyelvtan, 1900; A mondatrészek, 1904; A mondat ábrázolása, 1933.
