* Dunaszerdahely, 1871. december 27. – † Budapest, 1956. május 22. / jogász, egyetemi tanár, az MTA tagja

Gyermekéveit szülővárosában és Budapesten töltötte, és egyetemi tanulmányait is a fővárosban sub auspiciis regis, azaz kitüntetéssel fejezte be 1895-ben. Pályáját az igazságügyi minisztériumban kezdte, a törvény-előkészítő osztályon. 1908-ban egyetemi magántanári címet szerzett magyar magánjogból, 1917-ben pedig kinevezték a Budapesti Tudományegyetem professzorává. Tudományos munkásságának nagy jelentőségű eredménye a Magyar magánjog című gyűjteményes munka, amelynek főszerkesztője és – az alapvető elméleti részek kidolgozásával – egyik társszerzője volt. Oktatói és kutatómunkája mellett több szakfolyóiratot is szerkesztett (pl. a Jogtudományi Közlöny mellékletét a Magánjogi Döntvénytár című időszakos kiadványt). 1932-ben az MTA levelező, 1943-ban rendes tagjává választotta. 1948-ban azonban tanácskozó taggá minősítették vissza és csak 1989-ben, posztumusz állították helyre a tagságát. 1953-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.

Főbb művei:
A házasságkötés szabályai, 1899;
A magyar magánjog vázlata I-II., 1902 (4. átd. kiad: 1933-1934);
Az egyesületi jogról, 1903; Magyar magánjog I-V. (főszerk.), 1938–1940.