* Marosszalatna, 1899. nov. 25. – † New York, 1972. ápr. 28. / író
Erdélyben született, de gyermekkorában családja a Felvidékre költözött. A 20-as évek elején egyetemistaként Bp.-en tartózkodott, s miután 1925-ben dicséretet kapott a Nyugat novella-pályázatán, végleg az irodalomhoz szegődött. Babitsékkal is jó kapcsolatba került, Török Sophieval Kaffka Margit Társaság alapításán fáradozott. Első könyvének bp.-i megjelenése után, 1927-ben visszatért Szlovákiába, férjhez ment Halász Miklós ügyvéd íróhoz, s Besztercebányán lakott, de irod. kapcsolatai akkor is Bp.-hez kötötték, ott jelentek meg művei. 1938 őszén a faji üldözés elől külföldre távozott, a 2. vh. éveiben férjével együtt aktívan dolgozott a magyar emigráns írók antifasiszta folyóirataiban (Üzenet, Magyar Forum, Harc); 1945 után New Yorkba kerültek, ahol később felbomlott a házasságuk.
Első könyvét, Az utolsó úr c. regényt a mo.-i kritika zsengeként kezelte, nálunk észre sem vették. Illés Endre Mikszáth-hatást, a Beszterce ostromával való témarokonságot állapított meg, s csak az epizódfigurákat tartotta sikerülteknek. „A történet ívét tartó főfigurák elmosódottak, még bizonytalanul állnak a lábukon; sokszor Sz. P. támogatja őket, de néha ő is bizonytalanná válik” – írta ironikusan. Rendkívül meglepő volt tehát, hogy 3 évvel később megjelent új regénye (Csillag a homlokán) mind itthon, mind Mo.- on viharos visszhangot váltott ki. A csszl. cenzúra a szlovák nép állítólagos becsmérlése miatt nem engedélyezte a terjesztését, a mo.-i nacionalista kritika pedig hazaárulónak bélyegezte a szerzőt, mert „nem világítja meg a nagy változást, amely a felvidéki társadalomban az elszakítás következtében végbement”. Mo.-on Móricz, Kassák és Schöpflin Aladár nagy elismeréssel fogadták a művet, Schöpflin A magyar irodalom története a XX. században c. munkájában az élvonalbeli fiatal magyar írók közé sorolta a szerzőt. A regény nem remekmű, helyenként nyelvi fogyatékosságok, szerkezeti és lélektani hézagok találhatók benne, de Sz. P. felülmúlja hazai élvonalbeli társait (Tamás Mihály, Darkó István, Neubauer Pál, Egri Viktor) azzal, hogy a helyi viszonyok erőteljes ábrázolásán túl a nagy irodalom mércéjét megközelítő általános emberi-társadalmi érvényű alakot is tud formálni. A viszontagságos életű, de a brutális megaláztatások után is boldogságra törő kis szlovák cselédlány, Hudák Katka ilyen regényalak. Élete, jelleme összevethető a nagy realista művek hasonló alakjaiéval: Thomas Hardy Egy tiszta nőjéével s Martin Andersen Nexö Ditta, az ember lányáéval. Figyelemre méltó regény a napló formában írt és önéletrajzi elemekben bővelkedő Egyszer élünk is; ennek hőse egy vidéki szegény zsidólány, Engel Eszti, aki a 20-as években bevezetett numerus clausus idején tanul a bp.-i orvosi karon. A cselekmény egyetlen egyetemi tanév (1922/23) folyamán játszódik, de a korszak nyomasztó társadalmi-gazdasági viszonyait (a rettenetes inflációt, a tisztviselő-rétegekre is kiterjedő köznyomort) és az elharapózó antiszemitizmust így is jól érzékelteti. Az egyetemi diákéletben is viruló antiszemitizmus teszi tönkre az Eszti s az orvosszigorló Haydú Pista között kibontakozó nagy szerelmet. A realista-naturalista iskolázottságú és a feminista mozgalommal rokonszenvező írónő, akárcsak első regényében, itt is tág teret ad az erotikának. Ez jellemzi legjobb novelláit is, melyekben mesterien ábrázolja a korabeli pesti polgári irodalomban (Földi Mihály, Zsolt Béla) eluralkodott „viszony”-témát, a házasságon kívüli kapcsolatokat. Ennek polgári változatát az antológiadarabbá lett Nyárelőben lelkileg megsebzett kamaszgyerekek szemén keresztül mutatja be, paraszti változatát pedig a nyers naturalizmusú Szerelmi történetben, melynek anyagát férje ügyvédi praxisából merítette. A Madách Kiadó a Csillag a homlokán c. kötetet a Csehszlovákiai Magyar Írók sorozatban adta ki (Po.–Bp. 1982).
Művek: Az utolsó úr, r., Bp. 1927; Csillag a homlokán, r., uo. 1930, 2. kiad. 1982; Jedviga kisasszony, elb., uo. 1933; Egyszer élünk, r., Bp. 1935; Lesz-e gyümölcs a fán?, r., New York 1948.
Irodalom: Illés Endre: Az utolsó úr, Ny 1928, 78; r. r. (Császár Elemér): Regény a megszállott Felvidék életéből, Budapesti Szemle 1931, 153; Móricz Zsigmond: Amire Istennél sincs bocsánat, Ny 1931, 121; Kassák Lajos: Csillag a homlokán, Ny 1931, 56; Kardos László: Jedviga kisasszony, Ny 1934, 285; Antal Sándor: Jedviga kisasszony, MF 1934/3–4; Schöpflin Aladár: Egyszer élünk, Ny 1936, 74; Rády Elemér: Szlovenszkói magyar könyvek, Katolikus Szemle 1936, 254; Turczel Lajos: Sz. P. = uő: Tanulmányok és emlékezések, 1987.
T. L.
