Szécsi (Nikel) Zsigmond
* Kisgaram, 1841. október 6. – † Selmecbánya, 1895. október 8. / királyi főerdőtanácsos, erdőmérnök, akadémiai tanár
Középiskolai tanulmányait Besztercebányán végezte 1859-ben. A selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémiát 1862-ben fejezte be, 1864-ben Budán tette az erdészeti államvizsgát, de már 1862-ben szolgálatba lépett a selmeci bánya-, erdő- és jószágigazgatóságnál. 1867-ben a selmecbányai akadémia segédtanára, majd 1871-től rendkívüli, 1878-tól rendes tanár lett. Az akadémián 1867-ben vezették be hivatalosan is a magyar nyelv használatát, Szécsi Zsigmond maga is sokat fáradozott a magyar erdészeti szaknyelv fejlesztésén. Ő írta a Pallas Nagy Lexikona erdészeti szócikkeit.
Főbb művei:
Az emberi trágya a mezőgazdaságban, 1881;
Az erdőhasználattan kézikönyve, 1884;
A hazai vadak természetrajza, 1892.
