Szatala Ödön

* Görbeszeg, 1889. február 5. – † Budapest, 1958. június 27. / botanikus, vetőmagvizsgáló, lichenológus

Gimnáziumi tanulmányait részben Ungvárott, részben Munkácson végezte. A budapesti tudományegyetem bölcsészkarán természetrajzot hallgatott. 1913-tól a növénytani tanszéken tanársegéd volt Mágócsy-Dietz Sándor mellett; 1916-ban Adatok Ung vármegye zuzmóflórájának ismeretéhez c. szakdolgozatával doktorált. 1914–1919-ben a Vetőmagvizsgáló Intézetben dolgozott. A Tanácsköztársaság idején vállalt szerepe miatt 1921-ben állásvesztésre ítélték. Különböző kereskedelmi cégeknél dolgozott és csak 1927-ben került vissza az intézethez. 1945-ben az intézet igazgatója lett. 1952-től haláláig az MNM növénytárában dolgozott és előadott az egyetemen is. Életének jelentős részét töltötte a vetőmagvizsgálat szolgálatában, amelynek nemzetközileg elismert szaktekintélye volt. A vetőmagvizsgálat mellett Magyarország és a Balkán zuzmóflórájának feldolgozása terén fontos munkát végzett. Saját költségen vett részt Jávorka Sándorral (Hegybánya) az MTA 1918-as hercegovinai, 1929-es bulgáriai és 1932-es görögországi botanikai expedícióin. Az 1954-es bolgár és 1956-os albán botanikai gyűjtő- és tanulmányutakat már az MTA megbízásából tette. Mintegy száz új zuzmófajt írt le. Az MNM zuzmógyűjteménye mellett több külföldi múzeum gyűjteményét is feldolgozta.

Főbb művei:
Lichenes Hungariae (Folia Cryptogamica), 1927 és 1930;
Magyarország zuzmóinak határozó kézikönyve (kézirat).