Szabó Alajos

* Negyed, 1818. október 14. – † Budapest, 1904. március 13. / orvos, állatorvos, a pesti állatorvosi intézet tanára

A gimnáziumot Nagyszombatban, a bölcseletet Pozsonyban végezte. A pesti tudományegyetemen orvostudományt hallgatott és itt szerezte orvos-sebészdoktori, szülész- és szemészmesteri és állatgyógyászi oklevelét. Külföldi tanulmányútja után 1846-tól az állatgyógyintézet előadó segédje volt. Vegytant is tanult és egyebek között engedélyt kapott a szódavízgyártásra is. 1848-ban a jászkun honvédzászlóalj főorvosa. 1850-ben azért állították hadbíróság elé, mert a szabadságharc idején tábori kovácsokat képezett. 1851-ben a pesti állatorvosi intézet rendes tanára, 1853-tól igazgató tanára 1875-ig. Igazgatóként sikerült elérnie, hogy a Múzeum körúti Kunewalder házat a Pesti császári-királyi Állatgyógyintézet számára megvásárolják. A Kunewalder féle nagy épület az orvosi kar zoológiai (Margó Tivadar), élettani (Csermák Nepomuk János) tanszékeinek és sebészeti (Balassa János) és szülészeti (Semmelweis Ignác) klinikájának is otthona volt a ház bal oldali szárnyában. Az 1850-es években tagja volt a keleti marhavész leküzdésére kiküldött orvosi bizottságnak. 1876-ban Rákospalotán
nyilvános jogú nevelő- és tanintézetet alapított. Újságírással és szerkesztéssel is foglalkozott Dr. Negyedi néven. 1856-ban Magyar Néplap címmel hetilapot indított. 1860-tól a Pesti Hírnök c. politikai napilapot adta ki 1862-ig. 1868. január 1-jén Klapka Györggyel és Szentkirályi Móriccal megindította a Századunk című politikai lapot, amely 1869. november 30-án a Pesti Naplóval egyesült, s amelynek 15 éven át belső munkatársa maradt. Az Egyetemes Magyar Encyclopedia szerkesztésében is közreműködött.

Főbb művei:
Mentőszerek rögtöni élet veszélyekben, 1842;
Veszettség vagy ebdüh…, 1850 (1851–1852-ben német, román, szlovák és szerb nyelven is megjelent);
A hasznos háziállatok életkórisméje, 1852;
A hasznos emlősállatok boncés élettana, 1852;
Szavatosság az állatkereskedésnél (törvényjavaslattal), 1868;
A háziállatok bonctana…., 1877;
A keh, 1878; Küllemtan, é. n.