Sulán Béla

* Rozsnyó, 1916. ápr. 21. – † Budapest, 1968. aug. 26. / nyelvész

A középiskolát Rozsnyón, az egyetemet Prágában és Bp.-en végezte. Egyetemistaként rendszeresen írt a Magyar Újságba, a Lidové novinyba, a Kritický mìsíèníkbe. 1937-ben a Magyar Újságban ankétot indított A művészet összeköti az embereket címmel, s ebben megszólaltatta a cseh és szlovák irodalom jeles képviselőit is. A bécsi döntés után Mo.-on élt, nyelvészként tevékenykedett. 1950-től a Nyelvtudományi Intézet kutatója, 1958-tól a debreceni egyetem szláv tanszékének professzora, 1961–1963- ban rektora volt. Szerkesztette a Nyelvtani tanulmányok (Bp. 1961), a Szláv népek és nyelvek (Bp. 1961) és a Studia Slavica I–IV. (Deb- recen 1961–1964) kiadványokat.

Művek: Jelentéstani jegyzetek, Bp. 1961; A cseh szókincs magyar elemeinek problematikája, Bp. 1963; Zu einigen Fragen des Bilinguismus, Debrecen 1963.

Irodalom: Csanda Sándor: Magyar–szlovák kulturális kapcsolatok, 1959; Sebestyén Árpád: Búcsú S. B.-tól, Magyar Nyelv 1968; Hadrovics László: S. B., Studia Slavica 1969.

Cs. S.