* Késmárk, 1842. október 4. – † Lőcse, 1905. szeptember 4. / vegyész, főreáliskolai tanár, szakíró
Polgári és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. 1862–1866 között a pesti tudományegyetemen kémiát és természetrajzot hallgatott, majd szerzett bölcsészdoktori oklevelet. 1867–1872 között a vegytani intézet tanársegéde volt. 1872-ben a lőcsei főreáliskola vegytantanárává nevezték ki, közben 1873–1875-ben tudományos képzés céljából Berlinben időzött. 1875–1883 között ismét tanított a gimnáziumban, majd 1883 szeptemberében kinevezték a Szepes vármegyei vegykísérleti állomás vezetőjévé. Foglalkozott az erdélyi ásványvizek vizsgálatával, a budapesti világítógáz összetételével, a magyar szappanfajták vegyelemzésével, a kárpáti homokkő különböző színeinek okaival stb. Emellett a kémiaoktatás módszertanáról is értekezett. Tagja volt a Berlini Kémiai Egyesületnek és a lőcsei városi képviselőtestületnek.
